(Minek szaladtok el...)
szerző: Juhász Gyula
1906

Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te álom, te élet,
Minek szaladtok el, ti?

Minek oly szép a lány, az álom,
Hogy félek tőle, ha megtalálom,
Hogy nem merek szeretni?

Minek fájt oly nagyon a lelkem,
Mikor a legszebb lányra leltem
S mért nem merek feledni?

Mért von felé hiú, vad áram,
Hogy megtaláljam, hogy megimádjam
S ne merjem megszeretni?