(Második)
szerző: Balassi Bálint
Ugyanakkor, hogy megkedveli Céliát, ekképpen könyörög mindjárt néki,
hogy kegyes szemeit reá vetvén, végye bé szerelmében s vidám jó kedvében
1 Két szemem világa, életem csillaga, szívem, szerelmem, lelkem,
Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén jut eszembe énnékem
Régi nagy szerelmem, ki lőn nagy keservem; végy szerelmedben engem!
2 Reménlett jóm, kincsem, mi örömmel hintsem én ez árva éltemet,
Ki csak terajtad áll, s nálad nélkül halál, csak tőled vár kegyelmet,
Hogyha útálod azt, ki téged néz s virraszt, s magánál inkább szeret?
3 Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek, harmaton hogy nap felkél,
Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad reggel, hogy elmúlt éjfél,
Újul zöld bokor is, de nékem akkor is gondom csak merő veszél.