(Huszonnegyedik) Poema vigesimum quartum

(Huszonnegyedik) Poema vigesimum quartum
szerző: Balassi Bálint

Kit egy bokrétáról szerzett

„Már csak éjjel hadna” nótá[jára]


1 Most adá virágom nékem bokrétáját,
     Magához hasonló szerelmes virágát,
     Kiben violáját kötötte rózsáját,
     Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját.

2 Viola szép színe mutatja hívségét,
     Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
     Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;
     Nésze, mint mutatja bölcs és eszes elméjét!

3 De látom, hogy evvel nemcsak azt jelenti,
     Hanem viszont hogy én is oly légyek, kéri,
     Hív, tiszta, szerelmes légyen szívem, inti,
     Azminthogy ő magát is mondja hozzám lenni.

4 Azért e bokrétát, én édes szerelmem,
     Megszolgálom s egészségedért viselem,
     Mit parancsolsz véle nékem, így jól értem,
     Higgyed, tehelyetted nem kell senki más nékem.

5 De te ne kövessed ez bokréta dolgát,
     Ki noha most ily szép, de estve elhervad,
     Virágja mind elhull, csak a töve marad,
     Légy állandó hozzám végig, mint én tehozzád.

6 Gondolj miközöttünk való kötelezést,
     Ne szerezzen senki miközöttünk eszvészt,
     Mert bánja az Isten fogadás szegését,
     Bünteti, héában aki vészi szent nevét.

7 Ezerötszáz és hetvennyolc esztendőben,
     Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtökben,
     Az adá virágát akkor én kezemben,
     Kit Istentűl kérek gyakran könyörgésemben.