(Huszonkilencedik) Vigesimum nonum
szerző: Balassi Bálint
Carmen tenui nec pingui Minerva compositum
Az „Sau mă lasă-n casă fata” oláh ének nótájára
1 Mint sík mezőn csak egy szál fa, egyedül úgy élek,
Szerelem tüzes lángjától szívemben én égek.
2 Mikor hallom az fecskéknek reggel éneklését,
Felindítom ottan azzal szívemnek szerelmét.
3 Személye mert jut eszembe édes szerelmemnek,
Kivel újul csak gyötrelme keserves lelkemnek;
4 Mert kívánom őtet látnom, véle beszélgetnem,
De nem lölem semmi módját, mint kell szemben lennem.
5 Irigyektől mert oly nehéz én vigasztalómhoz
Nékem jutnom, mint tevistől az szép violához.
6 De hogynemmint távol lévén az ő személyétől,
Szerelmemben őutána vertengek egyedöl,
7 Jobb, hogy együtt véle lévén, az ő szemeitűl,
Reá nézvén, úgy vesszek el, mégis szívem örül.
8 No, hozzá hát, én elmémnek ti gyors gondolati,
Löljetek módot, mint kelljen szerelmemhez jutni!
9 Engem bár ne kéméljetek nagy veszedelemtől,
Csak hogy őtet őrizzétek gonosz hírtől-névtől.
10 Megérdemli, ha érte lész is fejem halála,
Mert életét, hírét, nevét csak énreám bízta.