(Huszonkilencedik) Vigesimum nonum

(Huszonkilencedik) Vigesimum nonum
szerző: Balassi Bálint

Carmen tenui nec pingui Minerva compositum

Az „Sau mă lasă-n casă fata” oláh ének nótájára


1 Mint sík mezőn csak egy szál fa, egyedül úgy élek,
     Szerelem tüzes lángjától szívemben én égek.

2 Mikor hallom az fecskéknek reggel éneklését,
     Felindítom ottan azzal szívemnek szerelmét.

3 Személye mert jut eszembe édes szerelmemnek,
     Kivel újul csak gyötrelme keserves lelkemnek;

4 Mert kívánom őtet látnom, véle beszélgetnem,
     De nem lölem semmi módját, mint kell szemben lennem.

5 Irigyektől mert oly nehéz én vigasztalómhoz
     Nékem jutnom, mint tevistől az szép violához.

6 De hogynemmint távol lévén az ő személyétől,
     Szerelmemben őutána vertengek egyedöl,

7 Jobb, hogy együtt véle lévén, az ő szemeitűl,
     Reá nézvén, úgy vesszek el, mégis szívem örül.

8 No, hozzá hát, én elmémnek ti gyors gondolati,
     Löljetek módot, mint kelljen szerelmemhez jutni!

9 Engem bár ne kéméljetek nagy veszedelemtől,
     Csak hogy őtet őrizzétek gonosz hírtől-névtől.

10 Megérdemli, ha érte lész is fejem halála,
       Mert életét, hírét, nevét csak énreám bízta.