(Hatvanhatodik)
szerző: Balassi Bálint

Valedicit Patriae, amicis iisque omnibus quae habuit carissima

ad notam „Minden állat dicsér, Úr Isten, tégedet” etc.

 
1 Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
     Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
     Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
     Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

2 Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
     Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
     Régi vitézséghez dolgotokot veti,
     Istennek ajánlva légyetek immár ti!

3 Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
     Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak
     Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
     Adassék egészség már mindnyájatoknak!

4 Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
     Katonatalálmány, újforma ékesség,
     Seregben tündöklő és fénlő frisesség,
     Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!

5 Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
     S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
     Maradjon nálatok jó emlékezetem,
     Jusson eszetekbe jótétemről nevem!

6 Vitézpróba helye, kiterjedt sík mező,
     S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,
     Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,
     Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!

7 Igaz atyámfia s meghitt jó barátim,
     Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,
     Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
     Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

8 Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
     És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
     Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
     Isten s jó szerelem maradjon véletek!

9 Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,
     Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
     Ki érdemem ....................................
     ...................................................[4]

10 Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,
       Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
       Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
       Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.