(Első)
szerző: Balassi Bálint
[a „Csak búbánat” nótájára]
(1) .............................................................................................[5]
Kit csak azért mível, hogy ismét nagy tűzzel veszesse el életem,
Hozzám azért most láss, Mars, Diana, Pallas, most légyetek mellettem!
(2) Cupido, nyiladnak magam vagyok-é csak célül támasztott jele?
Csak az én szívem-é, senki nem egyébé nagy szenednek tűzhelye?
Csak az, ő így szóla, s ha bánod, tégy róla – úgymond –, ha jóm nem kelle.
(3) Megadtam magamot, kösd meg bár karomot rabszíjaddal, Cupido,
Csak fejemet ne vedd, életemet szenvedd, ne járjak úgy, mint Dido,
Ki hogy csalatkozék, tőrben bocsátkozék: segélj, szerelmet szító!
[5] A Célia-versek elejét a Balassa-kódex csonkasága miatt nem ismerjük. Lehet, hogy e verseket is megelőzte néhány bevezető sor, s az is lehet, hogy az első vers teljes egészében elveszett, hiszen az általunk első és második versként értelmezettek egy vers (ez esetben a második Célia-vers) két részének is tekinthetők.