(Calibán)
szerző: Vörösmarty Mihály


1

Szólni akarsz? hagyd el, csak káromkodni tanultál:
     A szent természet borzad, ha tégedet hall.

2

Mégsem csillapodol? mit látsz közeledni, mi zendít?
     Fénylő csendes az éj, kelj tova: holdat ugatsz.

3

Koncot adok, gazdád, táplálód, és te morogsz rám?
     Rajta! morogni neked, de nekem ütni szabad.