Őszi galy

Nem mondtam még... szerző: Petőfi István

1858.

Nem mondtam még, hogy szeretlek,
Mért is mondanám én azt?
Elárulja még az ég is
Az ébredő szép tavaszt.

Avvagy talán tekintetem
Nem árult el engem rég,
S szemeimben a tűz fénye,
Mely szivemben értted ég?

Te vagy az én nap-világom,
Te vagy lányka, egyedül,
Körületted forog lelkem,
Mint a föld a nap körül.

Tavasz van az én szivemben,
A szerelem tavasza;
Hidd el, ősz nem jő rá soha,
Mely virágit hervaszsza.

Érzelmeim virágait
Koszoruba kötözöm,
S harmat gyanánt — ha nem szeretsz, —
Könyeimmel öntözöm.

Ha nem szeretsz!.. szivem vére
Lassan, lassan lepereg,
S ha szeretsz, tán — boldog isten!..
Örömében megreped.