Üveg az ablakom, nem réz,
Szőke rózsám abba benéz;
Nincs is az a piros hajnal,
Hogy ne sirnék érted jajjal.

Ha elmégy is tőlem kedves,
Kérlek, hosszú utat ne vess,
Mert nekem most is keserves,
Hogy távol vagy tőlem, kedves.

Ha elmégy is, meg nem foglak,
Utoljára megcsókollak;
Utoljára is azt mondom:
Enyim vagy kedves galambom!