Öt óra
szerző: Havas Gyula
Uzsonnáznak. Csendes, derűs szobákban
a délutáni napsugár a bútorokra ferdűl,
halványkék abrosz ringat sok rózsaszínű csészét
és apró kanalak ezüst virága szájukhoz ível
és barna kávéillat mindent bepermetez.
Szavuk ha felszáll, nem zeng, sajog, nem éget,
csak enyhe semmiségek zászlója, lágyan intő,
kedves barátságot s tucatszerelmet lenget
és halk és graciőz, mint illatok zenéje
és nyúgodt nevetésük édes mosolyba halkúl.
S a kertbe mennek aztán, vagy verandájukra kiűlnek
és andalog tovább éltük szelíd folyója
s az alkonyat aranyhajója visz új vendégeket.
De búsak a szobák és lassan elborúlnak
s fájdalmas ablakuk kérdőn, kitárva bámúl.
Ó, édes, ismeretlen lányok, ó messzi szép fiúk,
bocsássatok nekem meg, ki míg ti kinn virúltok,
árvúlt szobáitoknak sok fájó ablakán át
az ájúlt bútoroknak csöndjébe vészt harangoz
rikoltó, rút szavam s a nap bibor tüzében
szívem véres zászlóját sikoltva belengetem.
(1913)