Öröm és bú
szerző: Czuczor Gergely
Menny és föld Istene,
Kegyed mi végtelen!
Hogy nem hagysz engemet
Öröm- s gyönyörtelen.
Öröm fog el, midőn
A szép természetet
Remek csodáiban
Szemlélnem engeded.
Örömmel függ szivem
Ártatlan kisdeden,
Ki játszva elmosolyg
S ring ősi térdeken;
Öröm fog el, midőn
Győz a dicső erény,
S az ész világa át-
Tör álmok éjjelén;
Örül szivem, ha hű
Barátra lelhete,
Kinek velem rokon
Eszméje, érzete;
S a vétlen szenvedő
Könyűit törleni
Mily édes élvezet
És angyal-szellemi!
De bár ezer gyönyört
Enyhűletűl adál,
Bocsánat ég, ha e
Szív nyugtot nem talál.
Sajognak keblemen
Saját és köz sebek,
Vigasztalásomúl
Segédre hol lelek?
Embernek adjam-e
Elő keservemet?
Hisz a szentségtelen
Ő dúlja keblemet.
Te Istenem, tudod,
Szívbánatom mi nagy:
Itélj te róla, mert
Igaz biró te vagy.