Örökkévaló bánat

Örökkévaló bánat szerző: Li Tai-po, fordító: Kosztolányi Dezső

Szememben könny ragyog,
mert Csanganban vagyok.
...Az őszi bogár zümmög körbe-körbe,
gyékényemen a jég, mint kis tükörke.
Lobog a lámpa, elhúzom az ernyőm,
a holdra bámulok hosszan, merengőn,
mely mint virág leng a híg éteren.
Fönn a határtalan és tiszta kékség,
lenn a dühös-zöld víz s a kétség.
Az ég magas, a föld meg végtelen.
Ég s föld között repül-repül a bánat,
de szirteken hogy szállhatok utánad?
Szívem beteg
és megreped.