Önéletrajz (Karinthy Frigyes)
szerző: Karinthy Frigyes
Ezernyolcszáznyolcvanhétben születtem, június huszonnegyedikén; – szerintem törvénytelenül, mert előzőleg nem értesítettek róla, nem hallgattak ki s nem vették beleegyezésem. Hat éves koromban egy végtelenül hatalmas és végtelenül erős királyról hosszú, huszonkét énekes époszt csináltam, de nem írtam le, csak magamban folytattam, iskolábamenet, vagy ha magamra maradtam, a már kigondolt verseket kívülről ismételtem el. Tíz éves koromban hatkötetes regényt írtam, magam illusztráltam, később lírai és epikus verseket, egészen tizenhat éves koromig. Hiszek a művész-lélek biogenetikus fejlődésében, s meg vagyok győződve róla, hogy úgy mentem keresztül ez idők folyamán az irodalom háromezeréves szerves fejlődési processzusán, kicsinyben, kezdve a naiv éposztól egészen a futurista költészetig, mintahogy a kis embrió kilenc hónap alatt az ebihaltól a majomig (futurizmus) mindenféle fajta állattá válni megkísért. Húsz éves koromban tiszta voltam, e fejlődési folyamat harminc bőrét levedlettem, s megírtam az „Így irtok ti"-t; ez egy karikatúra-sorozat volt, amibe végleg meg akartam tisztulni minden hatástól, amivel élet és művészet szuggerál bennünket, hogy a végén abszolút értéket hozzak létre. Akkor már tudtam, amit mindig világosabban s tisztábban látok azóta, hogy egész életünk s minden tudásunk és igazságunk egy elképzelt, tökéletes ébrenléttel szemben viszonylagos álom csak, olyan, mint amilyen e nappali álommal szemben az, amit közönségesen annak nevezünk. Ezt „A rossz álom" című munkámban írtam meg: eddig jobbat nem írtam (most huszonhat éves vagyok). Nem voltam boldog, mert mindig pénzt kellett keresni, hogy megéljek: de hiszek magamban s hiszek ebben a hitemben.