Önéletrajz (Eötvös Károly)
szerző: Eötvös Károly
Apám Eötvös Lajos volt. Voltak apró birtokai több vármegyében. Gazdálkodó kisnemes volt, a múlt század negyvenes éveinek nagy alkotmányos küzdelmeiben Veszprém, Tolna, Zala vármegyék gyűlésein mindig részt vett. Az 1848-iki függetlenségi harcban észrevehető tevékenységet fejtett ki az osztrák sereg ellen s érdemes munkát végzett a haza védelmében.
Testvéreim közül Lajos öcsém nagy tehetséggel és csodálatos buzgósággal tudományos írói pályára készült. Irodalomtörténeti búvárlatai s apróbb irodalmi művei korán feltűntek. Fiatal korában halt meg 1872-ben.
Én korán megszereztem az ügyvédi oklevelet. 1865-ben és 1866-ban, kevés ideig a magyar kálvinisták pápai jogakadémiáján a bölcsészeti tanszéket foglaltam el. A következő évben Veszprém vármegye ügyészének választott. Az 1871-ik év végén a veszprémi királyi törvényszék mellé közvádló királyi ügyésznek neveztek ki. De 1872-ben a veszprémi választókerület már országgyűlési képviselővé választott. Az országgyűlésen a többséghez, az akkor úgynevezett Deák-párthoz csatlakoztam.
E párt vezére az agguló Deák Ferenc volt, akinél tisztább elmét s nemesebb egyéniséget a világ egyetlen nemzetének története sem ismer. Deák különös figyelmére s barátságára méltatott, s azért pártja főlapjának politikai vezetője s vezércikkírója lettem 1873-tól kezdve három éven át. A következő országgyűlésre nem vállaltam megbízást. A többséggel nem rokonszenveztem, a kisebbséggel sok lényeges kérdésben nem értettem egyet. Birtokomra mentem gazdálkodni.
Az 1876. év elején Széll Kálmán pénzügyminiszter meghívására a pénzügyminisztériumban foglaltam állást, de az Ausztriával való gazdasági kiegyezés ez év április havában oly irányt vett, mellyel nem tudtam kibékülni s azért állásomról lemondottam, s vármegyém májusi közgyűlésén már a kormány ellen erélyes ellenzéki föllépést sürgettem.
Az országgyűlési közjogi ellenzéknek, a magyar függetlenségi pártnak akkori törekvéseivel nézetem teljesen összevágott. 1876-ban és 1877-ben birtokomon gazdálkodtam s vármegyémben az ellenzéket vezettem. Családi körülmények arra indítottak, hogy az 1877-ik év végén Budapestre, az ország fővárosába jöjjek lakni. Irodalmi működés nem jutott eszembe. Hogy foglalkozás nélkül ne legyek, gyakorló ügyvéd lettem s irodát nyitottam. Így és ekkor lettem ügyvéd. Az élet delén álló, már nem fiatal ember erejével kezdtem ezt a pályát. Nem e pályára készülve, természetesen az e pályához a fővárosban szükséges sok ügyesség nagy része bennem egészen hiányzott.
Az 1878-ban megnyíló újabb országgyűlésre megint képviselőjévé választott a veszprémi kerület. Ekkor már Deák Ferenc nem élt. Az ország ügyei oly irányba fordultak, hogy én a parlamenti ellenzék erősítését s az országos függetlenségi párt emelését tartottam szükségesnek. E párthoz csatlakoztam.
Jeles férfiak álltak ekkor e pártnak élén. Oly férfiak, akik részt vettek a harminc év előtt lezajlott nagy függetlenségi harcban, s fiatal koruk eszményeiért még mindig nagy szenvedéllyel tudtak lelkesülni. Akik, ha bágyadni találtak volna, lelkük mindig újra felüdült az átélt nagy harcok dicső és gyászos emlékein. Akik a nagy korszak elvei fölött nem alkudoztak s a nemzeti végcél felé vezető úton apró napi sikerekért meg nem engedték volna maguknak se a kitérést, se a henye ácsorgást. Akkor még élt a nemzet egykori vezére, az ország választott kormányzó fejedelme, Kossuth Lajos. De bármily messze volt is országa határaitól: igaz hívei voltak a függetlenségi pártok, melyeknek tagjai időnkint fölkeresték, hogy maguk számára az ő gondolkozásáról és szenvedélyeiről mértéket vegyenek.
E pártnak parlamenti működésében, vidéki gyűlésein és sajtóbeli munkálkodásában nagy részt vettem. Talán nagyobbat, mint egyenként bármelyik tagja. Szónoklataim nagy tetszést arattak, írásaimat szívesen olvasták az emberek. A közönség lassanként – okkal, vagy ok nélkül – a párt egyik vezéremberének kezdett tekinteni. Sokan hitték azt, hogy a párt erősségéhez én is jeles adaggal járultam. Sok jóindulat nyilatkozott e felfogásban. De valami igazság is lehetett benne, mert bár a tömeg szenvedélyeinek sohasem hízelegtem, az 1881-iki választásnál több mint húsz kerület hívott meg képviselőjelöltnek s két nagy és nemes kerület meg is választott. Nagykőrös városa s a dunavecsei kerület.
K. E.
1882