Ó tiszta fénynél fényesebb...
| Ó tiszta fénynél fényesebb... fordító: Kosztolányi Dezső |
Ó tiszta fénynél fényesebb
szüzesség tiszta fénye.
Ó Imre, napnál ékesebb
szép életed erénye.
Istápoljad pannonjaid,
szűzes szokásra szoktasd,
csak az Igazság és a Hit
tüzes tettére oktasd.
Ifjú népedből fölrepülsz
az égbe, tűzi Csóva.
Jóságodért szentekkel ülsz,
országod áldva-óva.
Hallgasd meg az imánk ezér,
kérünk, Istent imádva,
vezess be, nyájas, szűz Vezér,
a fény örök hónába.
Atyád mikoron összveád
téged hív hitveseddel,
te megveted a föld szavát
mit test hévsége kedvel.
Lángod szemérem üldözé,
hamvasztva s el nem ültél,
míg szűz liliomok közé,
az égbe nem repültél.
S hogy a Gonosz ne kúszna rád,
poklok kígyója gyáván,
legelve lelked bimbaját,
a dög, a rusnya sátán:
gyöngécske testedet veréd,
tövissel óttad, azzal,
mint rózsatőt, csöpp csemetét,
tövisse véd tavasszal.
Virágkorodba hullsz te el,
Imrénk, szépség reménye,
kin nem fogott parázna csel,
ó mennyek szemefénye!
Hívságos néked e világ,
fölszállsz magasba végképp:
hallgasd meg e buzgó imát,
küldj a szivünkbe békét.
Szűz férj, malasztos, drága, jó
virág, te diadallal,
ezer babértól roskadó,
magasztos, égi Angyal.
A háborútól védj te meg
s éhségtől s döghaláltól.
Halálos órán nyújtsd kezed,
jajjaj! ne légy te távol.
Akinek élte csak malaszt
s Istennek tett szüzesség
s a Szent Szűznek ajánlta azt,
hogy szíve néki tessék:
ójj bűntől, mennyek Hertzege,
lelkünk sóhajtva áhít,
vond messze tőlünk a fene
poklok dühös kutyáit,
hogy majd veled az égbe ott
lakjunk, mi tiszta Szűzünk
s fényes-fehér liliomot
zöld koszorúba fűzzünk. Ámen.