Ó napnál fényesebb...
fordító: Kosztolányi Dezső
Ó napnál fényesebb,
nagy tisztaság,
ó hónál ékesebb
virágos ág.
E megújult haza
tündöklő csillaga
Szent Imre te!
Légy egyre körülünk,
légy a mi tükörünk,
néped csengve kér,
légy te Vezér.
Szűzi férj, angyali
szeplőtelen,
bár a láz víva-ví
mindszüntelen.
Rávevéd a Szüzet,
hogy a gonosz tüzet
oltsa ki ő.
Élsz vele milliom
csel közt, mint liliom
rózsával szűzen él
s várva remél.
Állod a testiség
és a bujább
hévségek pestisét,
háborúját:
gyarló érzékedet
vértezve fékezed
őrködve rá.
Testecskéd kínba nőtt
s mint kisded rózsatőt
ótta kemény tövis
és vasöv is.
Mért hervadsz ily hamar,
drága virág,
kin nem fog zűrzavar,
kába világ?
Hogy ne lásd ezt a rút,
hívságos háborút,
ártatlan te:
Krisztusunk fölfogott,
csillagnál csillogóbb
s a Bárány van veled.
őt követed.