És mégis...

És mégis...
szerző: Juhász Gyula

1919

Dalom halkulva szólt és ringatón,
De mélyén titkosan
Ott zsongott mégis a forradalom.

Zászlóm fehér volt, szűz, szelíd selyem,
De rajta pirosan
Világolt vérem és rejtelmesen.

Szememből ősi tűz ragyog ma is
S bár könny öntözte meg,
Ragyogni fog mély éjszakába is.

És én tudom, hogy árva temetőn,
Fáradt szívem felett
Lidérc libeg majd, hajnalt keresőn.