Ének a tisztességről
szerző: Jakab Ödön
A mint repűl az ifjuságom,
S hanyatló fénynyel fogy napom:
Szörnyen növekszik tisztességem,
Szörnyen növekszik, mondhatom!
Dísze maholnap úgy borít be,
Mint korhadó fát a moha.
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!
A múlt időkbe, szebb időkbe
Még visszanézni sem merek:
Nagyot fordúlt az élet, benne
Magamra alig ismerek!
Mi lett belőlem, boldog isten!
Hova jutottam én, hova!
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!
Nem is oly rég... víg lakomákon
Még asztalvégen volt helyem,
De ott bohó, szerelmes lányok
Pajkos csoportja volt velem;
S ma már az asztalfőn mulattat
Tisztes nők langyos mosolya!
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!
Nem is oly rég... ha nászba mentem,
Bokrétás vőfély voltam ott,
Bolondabb kedvvel, boldogabban
A vőlegény sem múlatott!
Most pedig násznagy lesz belőlem
Az esküvőkön s majd — koma!
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!
Úgy őrzék a lányt akkor tőlem,
Mint a cziczától a tejet;
Egy édes csókot lopni néha:
Bizony csak bajjal lehetett!
Most meg lányát a mama küldi:
«Csókold meg bácsit, menj oda!»
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!
Ha most olykor egy szép asszonyhoz
Látogatóba hajt a láz:
Megkínál mindjárt süteménynyel,
Aztán leűl és — zongoráz.
Mintha más vágyam mi se volna,
Csak sütemény és zongora!
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!
Ez lett bizony az én sorom már,
A régi jó mind oda van!
Nem egyszer váltig öl a kedvem,
Hogy elsirassam jól magam;
Mert, égő szívvel, ez a helyzet
Olyan szomorún ostoba!
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!
Mit ér nekem már taps, dicsőség,
Ha eltemettem a tavaszt?
Mit ér a hírnév koszorúja,
Még ha szép lány is fonta azt?
Mikor tudom, hogy egy levélkét
Ábránddal abba nem fona!
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!
Oh mily örömmel elcserélném
Koszorúm s minden hírnevem’
Egy szál virággal, melyet büszkén
Viselne hetyke süvegem,
S melyet a lány szerelmes vágygyal,
Fülig pirulva tett oda!
Köszönöm ezt a tisztességet,
Ebböl nem kértem én soha!