Éjjel a városban
szerző: Bányai Kornél
Most nesztelen nyomul a magosba minden keresztes torony,
végtelenbe görbülnek hidak ívei.
Kémények piszkos ujjai tapogatják az eget
és meghasad az érces kupola és városra dőlnek a csillagok.
Jaj amott csilingelve omlik cirádás paloták közé a Triangulum!
Terekre görbül a Korona és uccákon ezer nap röpíti ujra fényét.
Fény suhog.
Hang illat szivárog a sötétbe
Hallatlan csókoktól reszket a város.
Izmos habok csókolják végtelenbe rohant hidak lábait!
Valahol piros tőrt láttam és tétova ujjak
aranynál sápadtabb foltjait zenélő aranyon.
Füst leng.
Uj mámort lenget az éjjel.
Tükrök szoroznak sugarat és égő szemeket.
Valaki hegedüből sikoltja életét.
Kacagás.
Csillogó tündérdarabok hullnak a kövekre!
Nő táncol, meztelen keble kibomlik mint hóból hóvirág.
Villogó vállain Tejutak gyönge fátyola reszket.
Trombita robban.
Húr remeg.
Remegő idegek dobolnak szerelemre.
Nyugvó tetőkön vörös kakas rikolt!
Valahol kérges tenyerén nyugtatja fejét,
pincék odvában egy senki-valaki éjjelnél is sötétebb
kenyeret álmodik.