← Mi, mi hát az a szerelemNépdalok és mondák (2. kötet)
szerző: Erdélyi János
Édes falum határa (2)
Oh én kedves feleségem →

Édes falum határa!
Itt hagylak nem sokára;
          Itt hagyom a falumat,
          Szánom a galambomat.

Még a szivem is vérzett,
Midőn a sors ugy végzett,
          Hogy tetőled, galambom,
          Örökre kell elválnom.

Gyászos napom siratom,
Kínom ki sem mondhatom,
          Csak a vén tölgy hűsében
          Hal szivem keservében.

Fáj a szivem, megvallom,
Drága kedves angyalom!
          Reád való néztemben,
          Majd megreped a szivem.

Sir a szivem, könyezik,
Koporsóba költözik,
          Piros színem változik,
          Jaj! lelkem már távozik.

Csendes patak folydogál,
Az én szemem sirdogál;
          Sírok érted, míg élek,
          Mig bennem lesz a lélek.