„A tölgyek alatt”
Lásd még: A tölgyek alatt
A tölgyek alatt
Sokat űltem másszor,
De meg is bántam
E hibámat százszor:
Jutott nekem érte
Keserű falat;
Dehogy űlök többé
A tölgyek alatt!
A tölgyek alatt
Verset gabalyíték;
Ment, — homlokomat
Sem verte veríték;
Vesszőt futa, — hétszer
Föl meg le szaladt
Érte szegény kis vers:
„A tölgyek alatt.”
„A tölgyek alatt
Én űlni ne merjek,
Miután lettem
(Magam írom) gyermek” —[2]
Nagy ménkü levélben
Jött parancsolat —
„Avagy írjak prózát[3]
A tölgyek alatt.”
„A tölgyek alatt
Beteg, ősz poéta
Leűlhet ugyan,
Ha nehéz a séta:
Hanem a ki hatvan[4]
Telet ért s nyarat,
Az versbe ne fogjon
A tölgyek alatt.
„A tölgyek alatt
Öreg hernyók másznak,[5]
Melyek ifjan mint
Lepkék karikáztak;
Ez a világ rende,
(Visszára halad):
A ki hernyó, mászszon
A tölgyek alatt!
„De tölgyek alól
Pindusra ne másszon,[6]
S ott mint fiatal
Ne is hadonázzon;
Mi vagyunk, babért ki
Ott mostan arat:
Ő fogja be száját
A tölgyek alatt!”
Mert tölgyek alatt
Üte lantján csorbát,
S lánglisztje közé
Elegyíte korpát:[7]
Most, ha mi lisztlángot
Őrölt e garad,
Mind korpa ez egytől:
„A tölgyek alatt.”
„A tölgyek alatt
Babérjain űlve
Még élhet ugyan,
Nem irígylem tűle:[8]
Hanem irjon már más,
Ki fiatalabb[9]
S nem rímel a b-re
Igy: „tölgyek alatt.”
„A tölgyek alatt” —
Küldöm kritizálva:[10]
Minden sora bűn,
Minden szava szálka.
Nincs benne sem érzés
Sem egy gondolat,
Csupa üres léggömb[11]
„A tölgyek alatt.”
„Ki a tölgyek alatt,
Noha csúzos karral,
Üstökbe nem áll
Egy nyári viharral,[12]
S ha érzi szelét, már
Gyáván beszalad:
Hogy' is írna az jót,
A tölgyek alatt!
„A tölgyek alatt -
Felhők szeme rebben” —
Van-e szép, vagy kép,
Vagy értelem ebben?
„Felhők szeme” ilyen
Csoda-bogarat
Képzelni... ha czédrus,
Nem tölgyek alatt!...
„Ám, tölgyek alatt
Hiu vén poéta
Megszokta nagyon[13]
Olvasni nevét a
Rossz verssel, a melytől
Már fű-fa szalad...
Úgy ontja örökké
A tölgyek alatt.
„A tölgyek alatt —
Beteg-é, vagy alszik? —
Nem oroszlány — de
Szuszogása hallszik:
Nosza, rugjuk főbe,
Bármily fenevad,
Hogy holtra gebedjen
A tölgyek alatt!”
- A kiadó-szerkesztő megjegyzése
- ↑ Mikor 1877-ben az ŐSZIKÉK-ből az első költemény, A TÖLGYEK ALATT czímű, világot látott, a következő névtelen levél érkezett a költőhöz:
*) Pályám kezdetén is ebben a formában kaptam verset. Az névaláírással volt (Petőfi Sándor): ez névtelen. Elteszem emlékül. Budapest, 1878. január 2-án.
T. CZ. ARANY JÁNOS URHOZ.
1877. deczember 31. „A TÖLGYEK ALATT"
czímű költeménye átolvasása után.
Jó Arany Jánosunk! koszoruzott költőnk!
Mi jutott eszedbe tisztes vén korodba?
Hogy leereszd s felhuzd jól hangolt hurjaid,
Hogy egy nagy lyukat üss dicső kobozodba. —
Inkább ne lett volna soha Margit-sziget!
Vagy Te ki ne mentél volna nyárra oda!
Vagy ne ültél volna ott a tölgyek alatt!
Ugy létre nem jöhet versed... ez a csoda. —
Mert hogy ez létre jött, nagyon fáj az nekem,
S fájhat mindennek, ki Téged méltán tisztel;
E költemény csak árnyfoltja a többinek,
Korpát vegyítettél össze a lángliszttel. —
Kegyetlen sorsunk — e földön soká bolygván —
Testben és lélekben, ifjúból öreggé,
Fürge pillangóból lassú bús hernyóvá
Visszásán változni, mint sima út röggé
S ha már magunk mondjuk, hogy gyermekké lettünk:
Ne akarjunk ifju módra hadonázni
(Se sok megszokásból, se vak hiuságból:)
S reszkető inakkal hegytetőre mászni. —
Ha már a nyári est hűsétől is tartva,
Félénken sietünk a meleg szobába:
Hagyjunk fel a Pindusz meredek ormával; —
Más irjon már verset, mi irjunk... prózába.
Ugyis vén költőnél, eszmék helyett, hüvely
Marad csak, s van kínnal keresett rím elég; —
Léghajó ő, mely bár ég felé törekszik,
Nincs benne éltető, — tán egy szemernyi — lég. —
Neked rég kijutott már a dicsőségből; —
Most hát babéridon pihenve, élj tovább.
Nagy multad' — hallgatva — őrzöd meg legjobban
Vén költő nem csillag többé, csak déli-báb. *)A. J. jegyzete - ↑ „Ha már magunk mondjuk, hogy gyermekké lettünk” stb. Ignota Quantitas
- ↑ „Más irjon már verset: mi irjunk — csak prózát.” Ugyanaz.
- ↑ „Vén költő nem csillag többé, csak délibáb.” U. a..
- ↑ „Fürge pillangóból lassu bús hernyóvá” (változni, sorsunk). U. a..
- ↑ „Hagyjunk fel a Pindus meredek ormával...” U. a..
- ↑ „Mi jutott eszedbe...”
„Hogy egy nagy lyukat üss dicső kobozodba'.”
„Korpát vegyítettél össze a lángliszttel.” U. a.. - ↑ „Most hát babérodon pihenve, élj tovább.” U. a..
- ↑ „Ne akarjunk ifju módra hadonázni!” U. a..
- ↑ Az az, a nyomtatott szöveget kékkel aláhúzgálva. Megrovatlan alig maradt benne egy szó, egy rím.
- ↑ „Úgy is, vén költőnél, eszmék helyett, hüvely
Marad csak.” — És:
„Léghajó ő, mely bár ég felé törekszik,
Nincs benne éltető, — tán egy szemernyi lég.” U. a.. - ↑ „Ha már a nyári est hűsétől is tartva,
Félénken sietünk a meleg szobába” stb. U. a.. - ↑ „Se sok megszokásból, se vak hiuságból” (ne irkáljunk verset). U. a..