Thaliarchus
| Thaliarchus szerző: Virág Benedek |
Látd, mint fejérlik s domborodik magas
Hótól Soracte: már nehezét alig
Birják az erdők, s ingadoznak,
A patakok fagyosak s megálltak.
Oszlass meleggel hát hideget, nagyobb
Tüzet rakatván, és negyed évi bort
Adgy a Sabínumnak hegyéről
Ó Thaliárkus, öreg palackban.
Egyéb dologhoz lássanak Istenek;
Ők csendesítnek tengereken zajos
Szélvészt, s legottan hajladozni
Gesztenye s régi fenyőfa megszünt.
Holnap mi lészen, tudni ne vágyd, hanem,
Melly napra virradsz, vedd nyereség gyanánt:
Gyerkőce vagy, kedves szerelmet
Meg ne utálj makacsul se táncot,
Míg zöld korodtól messze van a komor
Vénség, vigadj most köz helyeken, s mezőn
Kedvedre, járj titkon susogni.
Este felé kiszabott üdőben.
Most víg leánykát, kit nevetés neked
Árúl el itt ott rejtekiben, keress;
Ha zálogot vonsz, karja s úja
Tőled erőszakot édesen tűr.