előképét. Ámbár pedig a katholikus hit igazán és állhatatosan erősiti, hogy az egyházhoz jók és roszak tartoznak; a hitnek ugyanazon szabályaiból mégis ki kell a hívek előtt fejteni, hogy egészen különböző a két résznek viszonya. Mert miként a szérűn a gabonával vegyest van a polyva, vagy néha különfélekép elhalt tagok kapcsolatban vannak a testtel: úgy roszak is találhatók az egyházban.
VIII. Kik nem tartoznak a küzdő egyházhoz?
Innen van, hogy csak háromféle emberek vannak kizárva belőle: először a hitetlenek, azután az eretnekek és szakadárok, végre a kiközösítettek. A pogányok ugyanis azért, minthogy az egyházban soha sem voltak, azt soha meg nem ismerték, sem a keresztény nép társaságában a szentségekben nem részesültek. Az eretnekek pedig és szakadárok, mivel az egyháztól elszakadtak. Ezek úgy nem tartoznak az egyházhoz, mint a szökevények a hadsereghez, a melytől elpártoltak. Nem kell azonban tagadni, hogy az egyház hatalma alatt vannak, mint a mely őket itélőszéke elé idézi, bünteti és átokkal sújtja. Végre a kiközösítettek, a kik, minthogy az egyház Ítélete által kebeléből kizárattak, annak közösségéhez nem tartoznak, mig meg nem térnek. A többiek azonban, legyenek bár gonosz és bűnös emberek, kétségtelenül még az egyházban vannak; és szorgosan kell figyelmeztetni a híveket, hogy meg ne tántorodjanak ama meggyőződésükben, hogy ha talán az egyház főpapjai bűnös életet élnek is, legyen erős a meggyőződésük, azok mégis az egyházban vannak s hatalmok azért semmivel sem kisebbedik.
IX. Az egyház nevének különféle jelentése.
De a közönséges egyháznak részeit is szokás az egyház nevével kifejezni; úgymint: midőn az apostol „az egyházat említi, mely Korintusban, Galatiaban, Laodiceaban, Tesszalonikában van”; a hívek egyes családjait is nevezi egyházaknak; mert „Prisca[1] és Aquilának családi egyházát üdvözöltetni rendeli”; hasonlókép más helyen;[2] „Igen köszöntének titeket,” igy szól, „az Urban Aqnila és Priscilla az ő házokbeli gyülekezettel”
