tudjad, mint kelljen foglalkoznod az Isten házában, mely az élő Isten anyaszentegyháza, az igazság oszlopa és erőssége”, „Háznak” pedig azért mondatik, mert, úgy szólván, egy családot tesz, melyet egy családapa igazgat, s melyben minden lelki jó közös. Mondatik Krisztus juhai nyájának[1] is, a melyeknek Ő az ajtajok és pásztoruk. Mondatik Krisztus jegyesének is; „Eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, mint tiszta szüzet adni Krisztusnak”, mondja az apostol a Korintusiakhoz.[2] Ugyanő az Efezusiakhoz:[3] „Férfiak, szeressétek feleségteket, mint Krisztus is szerette az anyaszentegyházat”. És a házasságról[4] „Nagy titok ez”, úgymond „én pedig Krisztusra és az anyaszentegyházra nézve mondom”. Mondatik végre az egyház „Krisztus testének”, mint az Efezusiak[5] és Kolosszaiakhoz[6] irt levelekben található. Es ezek mind nagy befolyást gyakorolnak a hívek felserkentésére, hogy az Istennek, a ki őket kiválasztotta, mérhetlen kegyességére és jóságára méltókká és az Isten népe legyenek.
V. Az egyháznak kiválókig két része emlittetik, egyik a diadalmaskodó, másik a küzdő.
Ezek kifejtése után szükséges lesz az egyháznak egyes részeit elszámlálni és az azok között való különbséget előadni, hogy a nép annál jobban felfogja az Isten előtt kedves egyház mivoltát, tulajdonságait, ajándékait és kegyelmeit, s épen ezért soha meg ne szűnjék Isten legszentebb fölségét magasztalni. Az egyháznak pedig két fő része van, a melyek egyike diadalmaskodónak, másika küzdőnek neveztetik. A diadalmaskodó dicső és áldott serege a boldog lelkeknek és azoknak, a kik a világ, a test és az ördög felett diadalmaskodva, ezen élet bajaitól menten, az örök boldogságot élvezik. A küzdő egyház pedig az összes hivő nép gyülekezete, a kik még e földön élnek; a mely küzdőnek azért neveztetik, mivel a legrettenetesebb ellenségekkel, a világgal, testtel, sátánnal kell folyton küzdenie. De azért mégsem kell azt gondolni, hogy két egyház van; hanem ugyanazon egyháznak, mint előbb mondottuk, két része vagyon, a melyek egyike előre haladt és a mennyei hazát már elnyerte, másika pedig naponkint követi, mig nem valaha Üdvözítőnkkel egyesülve az örök boldogságban felleli nyugalmát.
