övé, mondja sz. Pál;[1] és ugyanő Krisztus lelkének nevezi, midőn a Galatákhoz igy szól:[2] „Kiküldötte Isten az ő Fiának lelkét szivetekbe, ki azt kiáltja: Abba! Atya!” Sz. Máténál az Atya lelkének neveztetik:[3] „Nem ti vagytok, kik szólótok, hanem Atyátok lelke”; az utolsó vacsorán pedig igy szólt az Ur:[4] „A Vigasztaló, kit én küldök nektek, az igazság lelkét, ki az Atyától származik, ő bizonyságot tesz felőlem”. Ismét másutt azt állítja, hogy ugyanazon Szentjeiket az Atya fogja elküldeni e szavakkal:[5] „A kit az Atya az én nevemben küld”. Mivel pedig ezen szavakból a Szentlélek származását ismerjük meg, világos, hogy az mindkettőtől származik. Ezek azok, miket a Szentlélek személyéről elő kell adni.
VII. Miután a Sz. Háromság müvei osztatlanok, miért tulajdonittatnak némely működések és ajándékok különösen a Szentléleknek.
Ezenkívül szükséges előadni, hogy vannak a Szentléleknek bizonyos csodálatos müvei és bő ajándékai, melyekről az mondatik, hogy tőle, mint a jóság forrásától erednek és kiáradnak. Mert jóllehet a Sz. Háromság müvei, melyek külsőleg létesülnek, a három személyivel közösek: azok közöl sok mégis a Szentlélek sajátos munkájának tulajdonittatik, hogy megértsük, hogy azokat Isten végtelen szeretető árasztja reánk; mert miután a Szentlélek a szeretetre gyulladt isteni akarattól származik: érthető, hogy azon müvek, melyek különösen a Szentléleknek tulajdonittatnak, Istennek hozzánk való végtelen szeretetéből erednek. Ebből következik tehát, hogy a Szentlélek ajándéknak neveztetik; mert az ajándék szóval azt fejezzük ki, a mi jótevőleg és ingyen, a nélkül, hogy annak visszafizetését várnék, adatik. És azért amely javakat és jótéteményeket Istentől nyertünk, („mink van pedig, a mit, mint az apostol mondja,[6] „Istentől nem vettünk”) jámbor és hálás szívvel kell elismernünk, hogy azokat a Szentlélek adománya és ajándékából nyertük.
VIII. Melyek, milyenek és mily nagyok a Szentlélek művei?
Az ő művei pedig többfélék; mert, hogy a világ teremtését és a teremtett lények szaporítását és kormányzását mellőzzük,
