Oldal:Trienti Káté.pdf/91

A lap nincsen korrektúrázva

bizonyítékait mellőzzük, a keresztség alakja, a melyet Üdvözitőnk rendelt, a legvilágosabban mutatja, hogy „a Szentlélek harmadik személy, ki az isteni természetben önmaga által létezik és a többitől különbözik”. Mit az apostol szavai is bizonyitnak, midőn mondja:[1] „A mi Urunk Jézus Krisztus mulasztja és az Isten szeretető és a Szentlélek közöltetése legyen mindnyájatokkal Ámen”. Ugyanezt sokkal világosabban bizonyítják azon szavak, melyeket az első konstantinápolyi zsinatban az atyák Maczedonius istentelen eszeveszettségének megczáfolására adtak e helyhez: „És a Szentiélekben, az Úrban és elevenitőben, ki az Atyától és Fiútól származik; ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőittetik; ki szólott a próféták által”. Mivel tehát a Szentlelket Urnak vallják, az által kifejezik, mennyire fölülmúlja az angyalokat, kik, ámbár legnemesebb lelkek, mégis Istentől vannak teremtve. Mert az apostol bizonyítja, hogy azok mind[2] „szolgáló lelkek, szolgálatra küldetve azokért, kik az üdvösség örökségét elnyerik”. Megelevenítenek pedig azért nevezik, mivel a lélek inkább él az Istennel való egyesülés által, mint a hogyan táplálja és fönntartja a lélekkel való összeköttetés a testet. Mivel pedig a sz. írás a léleknek ezen Istennel való egyesülését a Szentléleknek tulajdonítja, világos, hogy a leghelyesebben neveztetik a Szentlélek megelevenítenek.

VI. A Szentléleknek az Atyától és Fiútól, mint egy létoktól való származása fejeztetik ki.

A mi pedig következik: „Ki az Atyától és Fiútól származik”, erre nézve oktatni kell a híveket, hogy a Szentlélek az Atyától és Fiútól, mint egy lótoktól, örök származás által származik. Ezt ugyanis az egyházi hitszabály, melytől a kereszténynek eltérni nem szabad, adja elénk, hogy higyjük és a szentirás és zsinatok tekintélye megerősíti. Mert Krisztus Urunk, midőn a Szentlélekről szólott, mondá:[3] „Ő engem megdicsőit, mert enyémből vesz”. Ugyanez kitűnik abból, hogy a sz. írásban a Szentlélek néha Krisztus lelkének, máskor az Atya lelkének neveztetik: majd az mondatik, hogy az Atyától, majd a Fiútól küldetik, hogy világosan jelentessék, hogy az Atyától és Fiútól egykép származik. „A kiben Krisztus lelke nincsen, az nem

  1. II. Kor. 13, 13.
  2. Zsid. 1, 14.
  3. Ján. 16, 14.