füleivel”. Az apostol e szavakat idézvén igy szólt:[1] „Jól mondotta a Szentlélek Izaias próféta által”. Azután, midőn az Írás a Szentlélek személyét az Atyával és Fiúval összekapcsolja, mint mikor parancsolja, hogy a keresztségben az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek neve használtassák, e titok igazsága felől semmi kételynek sem lehet helye. Mert, ha az Atya-Isten és a Fiu-Isten, mindenesetre meg kell vallanunk, hogy a Szentlélek, akit azokkal a tisztelet ugyanazon foka illet meg, szintén Isten. Ehhez járul még, hogy az, a ki valamely teremtett dolog nevében kereszteltetik meg, abból semmi hasznot sem húzhat. „Valljon Pál nevében vagytok-e megkeresztelve?” úgymond,[2] hogy kimutassa, hogy az nekik az üdvösség munkálásában mit sem fog használni. Minthogy tehát a Szentlélek nevében kereszteltetünk meg, őt Istennek is kell vallanunk. De a három személynek ugyanezen rendjét, melyből a Szentlélek istensége bizonyittatik, feltalálhatni mind János levelében:[3] „Hárman vannak, kik bizonyságot tesznek mennyben, az Atya, az Ige és a Szentlélek és e három egy”; mind a Sz. Háromságnak ama kiváló dicséretében, a melylyel az isteni dicsénekek és zsoltárok végződnek: „Dicsőség az Atyának és Fiúnak és a Szentléleknek”. Végre, a mi leginkább szolgál ezen igazság megerősítésére, az, hogy a sz. írás mindazon tulajdonságokat, melyek hitünk szerint Istent megilletik, a Szentléleknek is tulajdonítja. Azért a templomokat megillető tiszteletet tulajdonit neki, úgymint: midőn az apostol mondja:[4] „Nem tudjátok-e, hogy a ti tagjaitok a Szentlélek temploma?” hasonlóképen a megszentelést[5] és megelevenitést,[6] az Isten titkainak vizsgálását[7] és a próféták által való szólást[8] és a mindenütt jelenléteit,[9] a mik mind csak az istenségnek tulajdoníthatók.
V. Erősen kell hinnünk, hogy a Szentlélek szó az istenség harmadik személyét, mint önmagától létezőt jelenti.
De a hívek előtt még azt is tüzetesen ki kell fejteni, hogy midőn a Szentiélekről azt valljuk, hogy Isten, őt az isteni természetben az Atyától és Fiútól különböző és önállóan létező harmadik személynek kell vallanunk; mert, hogy az írás egyéb
