Oldal:Trienti Káté.pdf/9

éles fegyverével kiirtsák, hanem némely lábrakapott véleményeket is elfojtsanak, melyek vagy megakadályozzák elterjedésükkel a keresztény népben a hitnek dúsabb gyümölcsét vagy a tévtanhoz való közelségök által a hívek ártalmára lehetnének. Miután tehát, a trienti szent zsinat azon eretnekségeket, melyek akkor az egyház világát elhomályositani megkísértették, kárhoztatta, és a katholikus igazságot, a tévelyek ködét mintegy szétoszlatva, tisztább fénybe helyezte, és a midőn ugyanazon elődeink belátták, mikép az egyetemes egyháznak ama szent gyülekezete oly bölcs belátással és páratlan mérsékeltséggel élt, hogy azon vélemények kárhoztatásától, melyeket az egyházi tudósok tekintélye támogatott, tartózkodott: ugyanazon szent gyülekezet szándéka szerint egy más munkát akarlak készíttetni, mely az egész tant magában foglalja, melyre a híveket oktatni szükséges, és a mely minden tévelytől tökéletesen ment legyen. E könyvet római Káté neve alatt nyomtatásban közrebocsátották, a miért kettős dicséretre méltók. Mert abban mind az egyháznak közös és minden tévelytől ment tanát összefoglalták, mind arra a népet nyilván oktatni világosan parancsolták, ekkép Krisztus Urunk parancsának hódolván, ki meghagyá az apostoloknak:^[1] „A mit nektek sötétben mondok, mondjátok el fényes nappal, és a mit fülbesugva hallotok, hirdessétek a tetőkről;” egyszersmind jegyese, az egyház ama szavainak engedelmeskedvén: „Jelentsd meg nekem, kit az én lelkem szeret, hol nyugszol délben;”^[2] mert a hol nincsen dél és hiányzik ama fénylő világosság, melyben az igazság tisztán felismerhető, ott a hamisság az igazsághoz való hasonlatossága miatt könnyen

1. Mát. 10, 27.
2. Ének. 1. 6.