pedig azért nem bír tulajdon elnevezéssel, mert a neveket, a melyeket Istennek tulajdonítunk, a teremtett dolgoktól vagyunk kénytelenek kölcsönözni, és mivel ezekben a természet és lényeg közlésének más módját nem ismerjük, mint a mely a nemzés ereje által történik: innen van, hogy a módot, a mely által Isten szeretetének erejével önmagát egészen közli, tulajdon elnevezéssel kifejezni nem tudjuk. Azért a harmadik személy a közös Szentlélek névvel neveztetett el és hogy ez őt leginkább megilleti, abból ismerjük meg, mivel lelki életet önt belénk és az ő legszentebb isteni felségének ihletése nélkül semmit sem tehetünk, mi az örök életre érdemes volna.
IV. A Szentlélek az Atyával és Fiúval teljesen egyenlő hatalmú és természetű Isten.
A szó jelentésének megmagyarázása után pedig mindenekelőtt arra kell tanítani a népet, hogy a Szentlélek szintúgy, mint az Atya és Fin, Isten, aki velők egyenlő, ép úgy mindenható, örök és véghetetlen tökélyü, legfőbb jó s legbölcsebb és az Atyával és Fiúval ugyanazon természetű. A mit eléggé mutat a „ben” szótagnak sajátsága, midőn azt mondjuk: „Hiszek Szentlélekben”, a mely szócska hitünk kifejezésére a Háromság mindegyik személyénél használtatik. Es ezt a sz. irás világos bizonyságai is megerősítik. Mert, midőn Péter az Apostolok Cselekedeteiben azt mondta:[1] „Ananiás! miért kisértette meg a sátán szivedet, hogy hazudjál a Szentléleknek?” azonnal igy szólt: „nem embereknek hazudtál, hanem Istennek”. Kit előbb Szentléleknek nevezett, azt mindjárt Istennek mondja. Az apostol is a Korintusiakhoz irt levelében azt, a kit Istennek mondott, Szentléleknek értelmezi:[2] „Különfélék”, úgy mond, „a cselekvések, de az Isten ugyanaz, aki mindent cselekszik mindenekben”: azután hozzá teszi: „Ezeket pedig mind ugyanazon egy lélek cselekszi, osztogatván kinek-kinek, amint akarja”. Továbbá az Apostolok Cselekedeteiben, a mit a látnokok az egy Istennek tulajdonítanak, ő a Szentléleknek tulajdonítja. Izaiás ugyanis igy szólt:[3] „Hallám az Úr szavát, ki azt mondá: Kit küldjek? és mondá: Eredj és mondd a népnek: vakítsd meg a nép szivét és füleit nehezítsd meg és szemeit zárd be, netalán lásson szemeivel és halljon
