Oldal:Trienti Káté.pdf/88

A lap nincsen korrektúrázva

II. A Szentlélek elnevezés nem illeti a Háromság harmadik személyét úgy, hogy a másik kettőnek is ne lehetne tulajdonítani.

Ezen ágazat értelmezését tehát azon jelentés és fogalomtól kell kezdeni, a melyet e helyen a Szentlélek szó kifejez; mert mintán azt igen helyesen lehet mondani egyenlőképen az Atyáról és Fiúról (mert mindenik lélek és szent, hisz Istent léleknek valljuk); mivel továbbá e szóval jelöltetnek meg az angyalok és a jámborok lelkei: vigyázni kell, hogy a nép a szó kétes jelentése által tévedésbe ne ejtessék. Minélfogva azt kell tanítani, hogy ez ágazatban a Szentlélek neve alatt a Sz. Háromság harmadik személye értetik, amint azt néha az ó szövetségi sz. Írás, az uj szövetségi pedig gyakran veszi; mert Dávid igy könyörög:[1] „és Szentlelkedet ne vedd el tőlem”; a Bölcseség könyvében olvassuk:[2] „A te gondolatodat ki fogja tudni, ha csak te nem adsz bölcseséget és küldöd Szentlelkedet a magasságból?” és másutt:[3] „Ő teremtette azt a Szentlélek által”. Az újszövetség pedig megparancsolja, hogy[4] „az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében történjék a keresztelés” ; és azt olvassuk, hogy a legszentebb Szűz[5] „a Szentlélektől fogant méhében”; sz. János is Krisztushoz küld bennünket,[6] „ki bennünket megkeresztel a Szentlélekben”; és még igen sok más helyen is akad az olvasó ezen szóra.

III. Miért nem nyert a Sz. Háromság harmadik személye, szintúgy, mint a másik kettő, saját nevet?

De senki se csodálja, hogy a harmadik személy, miként az első és második, nem nyert saját nevet. Mert a második személynek azért van saját neve, és azért mondatik Fiúnak, mivel annak az Atyától való örök származása tulajdonképen nemzésnek mondatik, mint azt a fönnebbi ágazatokban kifejtettük. Valamint tehát ama származást nemzés szóval fejezzük ki, ugy a személyt, ki származik, tulajdonkép Fiunak, és azt, a kitől származik, Atyának nevezzük. Minthogy pedig a harmadik személy létrehozásának tulajdon név nem adatott, hanem az lehelésnek és származásnak neveztetik: ebből következik, hogy a személynek, ki létrehozatik, se legyen saját neve. Az ő származása

  1. Zs. 50, 13.
  2. Bölcs. 9, 19.
  3. Sirák. 1, 9.
  4. Mát. 28 29.
  5. Úgy. 1, 18-20.
  6. Ján. 1, 33.