örök tűzre”; a büntetés e második nemét a hittudósok érzéki büntetésnek nevezték: mivel a testi érzékekre hat, mint a verésnél, ostorozásnál és a büntetések más súlyosabb nemeinél, melyek közt a tűz kínjai kétségkívül legnagyobb fájdalomérzést okoznak. Midőn ezen rosszhoz ”még az is járul, hogy örök ideig tart, ebből kitűnik, hogy az elkárhozottak büntetése minden gyötrelemmel teljes leszen. És ezt még inkább kifejezik azon szavak, melyek az ítélet végső részében vannak : „mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak”. Mert miután úgy vagyunk alkotva, hogy minden bajt könnyebben viselünk, ha van részese és osztályos társa szerencsétlenségünknek, a ki bölcsesége és emberszeretete által rajtunk némileg segíthet: ugyan mily nagy lesz az elkárhozottak nyomorúsága, kik ily nagy bajok közt soha sem válhatnak meg a gonosz lelkek társaságától ? És ezen végzést a legigazságosabban hozza a mi Urunk Üdvözítőnk a gonoszokra, mint a kik az igaz irgalmasság minden cselekedetét elhanyagolták és az éhezőnek s szomjazónak sem ételt, sem italt nem nyújtottak, az utast be nem fogadták, a meztelent nem ruházták, sem a foglyot és beteget meg nem látogatták.
X. Az ítélet tárgyára a hivő népet gyakrabban kell emlékeztetni.
Ezek azok, a mikre a lelkipásztoroknak a hivő népet leggyakrabban kell emlékeztetniük. Mert ezen ágazatnak igazsága hittel felfogva legnagyobb erővel bír a szív rossz kívánságainak fékezésére és az embereknek a bűnöktől való visszatartására. Ezért mondatott Sirák fia könyvében:[1] „Minden cselekedeteidben emlékezzél meg utolsó dolgaidról és örökké nem vétkezel”. Es valóban alig rohan valaki oly hanyatt-homlok a bűnökbe, kit azon gondolat vissza ne hívna a jámborság követésere, hogy egykor a legigazságosabb biró előtt nemcsak minden tettéről és szaváról, hanem legtitkosabb gondolatairól is számot kell adnia és azokért érdeme szerint bűnhődnie. Az igaznak pedig szükségképen az igazság még nagyobb tiszteletére kell ösztönöztetnie s a legnagyobb örömre ragadtatnia, habár szükség, megvettetés és gyötrelmek közt tengeti is életét, ha lelkében azon napra gondol, melyen e nyomorteljes életnek küzdelmei után minden ember hallatára győztesnek fog nyilváníttatni és a mennyei
- ↑ Sirák fia 7, 40.
