Mert jóllehet az ítélő hatalom a Sz. Háromság minden személyével közös, mégis kiválóan a Fiúnak tulajdonítjuk azt, mivel a bölcseséget is az ő sajátjának mondjuk. Hogy pedig mint ember fogja a világot ítélni, az Ur tanúsága erősíti, a ki mondja:[1] „Mikép az Atyának élete vagyon önmagában, azonkép adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az ember fia”.
VI. Miért nem tulajdonittatik ezen ítélet szintúgy az Atyának vagy a Szentléléknek?
Nagyon megfelelő s illő, hogy Krisztus Urunk tartsa ez ítéletet, azért, hogy mivel emberek felett kell Ítélni, ezek a bírót testi szemeikkel láthassák s a végzést, mely előterjesztetik, füleikkel hallhassák, szóval, hogy azon Ítéletet érzékeikkel fölfoghassák. S azonkívül igen igazságos volt, hogy azon embert, ki az emberek legigazságtalanabb Ítéletei által elítéltetett, utóbb mindenki lássa, hogy mint mindenkinek bírája fog ítéletet tartani. Ez okból az apostolok fejedelme, miután Cornelius házában a keresztény hit fő fejezeteit kifejtette és tanította, hogy Krisztus a zsidóktól keresztre feszittetett és megöletett, harmad napon pedig az életre feltámadt, hozzá adta:[2] „És megparancsolá nekünk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, ki Istentől az elevenek és holtak birájává rendeltetett”.
VII. Mely jelekből lesz felismerhető a végítélet közeledése?
Ámde a sz. könyvek kimondják, hogy ezen három kiváló jel fogja az ítéletet megelőzni: az evangélium hirdetése az egész föld kerekségén, az elszakadás, az Antikrisztus; mert ezt mondja az Ur:[3] „Egész világon hirdettetni fog az ország ezen evangéliuma, bizonyságul minden nemzetnek: és akkor eljön a végzet;” és az apostol int bennünket, nehogy valaki rászedjen minket:[4] „mintha közel volna az Ur napja; mert előbb kell jőni az elszakadásnak s a bűn emberének megjelenni”, mintsem az ítélet lenne.
