és gonoszokat, semmi sem történik és rendeltetik az Isten végtelen bölcsesége és igazságossága nélkül: igazságos volt, hogy a jövő életben nemcsak a jóknak jutalmak és a gonoszoknak büntetések rendeltessenek, hanem hogy ez nyilvános és közönséges ítéletben határoztassék el, hogy így mindenki előtt minél ismeretesebbek és világosabbak legyenek és Isten igazságossága és gondviselése magasztaltassék mindenkitől, azon igazságtalan panasz helyett, melyre néha a szent férfiak is mint emberek fakadni szoktak, midőn látták, hogy a gonoszok bővelkedésben és tisztségekben fénylenek. Mert a próféta mondja:[1] „Az én lábaim csaknem megtántorodtak; csaknem elcsuszamodtak lépéseim, mert boszankodtam a gonoszokra, látván a bűnösök békességét”; és kissé alább:[2] „íme ők bűnösök és bővelkednek a világon; gazdagságot nyertek; és mondám: Tehát hiába igazultam meg szivemben és mostam meg az ártatlanok közt kezeimet és ostoroztattam egész nap és volt fenyíték részem reggeltől”. S ily panaszra gyakran sokan fakadtak. Szükséges volt tehát, hogy közönséges Ítélet tartassák, nehogy talán az emberek azt mondják, hogy az Isten[3] az ég sarkai körül járván, a földiekkel nem gondol. Az igazság e kifejezése pedig joggal tétetett a keresztény hit tizenkét ágazata egyikévé, hogy ha némelyek elméje az isteni gondviselés és igazságosság felől kételkednék, ezen tan ismerete által megerősittessék. Ezenkívül az Ítélet előadása által a jámborokat vigasztalni, a gonoszokat rettenteni kellett, hogy megismervén Isten igazságosságát, amazok el ne csüggedjenek, ezek a bűnöktől az örök büntetés félelme és várása által visszatartassanak. Azért Urunk s Üdvözítőnk, midőn az utolsó napról szólt, kinyilatkoztatta, hogy lesz egykor közönséges ítélet és le is irta azon idő közeledésének előjeleit, hogy, midőn majd azokat látjuk, tudjuk, hogy közel a világ vége; és azután, midőn mennybe fölment, angyalokat küldött, kik az ő eltávozása miatt búslakodó apostolokat e szavakkal vigasztalják:[4] „Ez a Jézus, ki felvétetett tőletek az égbe, úgy jő majd el, amint láttátok őt az égbe menni”.
V. Krisztusnak mindkét természetére nézve megadatott a hatalom megítélni az emberi nemet.
Ám a sz. írás kimondja, hogy Krisztus Urunknak nemcsak mint Istennek, hanem mint embernek is megadatott az ítélet.
