a védelem és az ítélet. Mintán pedig a föntebbi ágazatokból tudjuk, hogy ő szenvedése és halála által az emberi nemet megváltotta, mennybemenetelével a mi ügyünket és védelmünket is mindörökre elvállalta: következik, hogy ebben az ágazatban az ő ítélete adassák elő, mely ágazatnak az az értelme és jelentése, hogy Krisztus Urunk utolsó napon az egész emberi nem fölött fog ítéletet tartani.
II. Krisztus kétszeri eljövetele.
A sz. könyvek ugyanis az Isten fiának két eljöveteléről tanúskodnak: az egyik, midőn üdvünkért testet vett fel és a szűz méhében emberré lett; a másik, midőn e világ végén eljövend, hogy minden embert megítéljen. Ezen eljövetel a szentírásban az Ur napjának neveztetik, melyről az apostol ezt mondja:[1] „Az Ur napja, mint éjjel a tolvaj úgy jön el"; és az Üdvözítő maga:[2] „Azt a napot azonban vagy órát senki sem tudja". És az utolsó ítéletre nézve legyen elég az apostol ama bizonyságtétele:[3] „Mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus itélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye diját a testben, amint jót vagy gonoszát cselekedett". A sz. Írás telve van bizonyítékokkal, melyek a plébánosnak önként kínálkoznak, nemcsak a dolog bebizonyítására, hanem a hívek szemei elé állítására is, hogy valamint az Ur azon napja, melyen emberi testet vett fel, a világ kezdetétől fogva mindenkinek legnagyobb óhajtása volt, mivel ezen titokba helyezték megszabadulásuk reményét: úgy óhajtsuk már az Isten fiának halála és mennybemenetele után a legégőbb vágygyal az Ur másik napját:[4] „Várván a boldog reménységet és a nagy Isten dicsőségének eljövetelét".
III. Hányszor kell minden embernek megjelennie Krisztus itélőszéke előtt.
A hitelemző plébánosnak két időpontot kell figyelembe vennie, melyekben mindenkinek meg kell jelennie az Ur színe előtt, hogy részletesen számot adjon minden gondolatairól, szavairól, cselekedeteiről, amit azonnal követ a bírói ítélet. Az első akkor van, midőn ki-ki közölünk az életből elköltözik mert
