vitetett mennybe;” vagy Habakuk[1] próféta, vagy Fülöp szerpap, kik isteni erő által a levegőn keresztül vitetvén nagy földtereken haladtak át. Nem is egyedül mint Isten ment fel mennybe istenségének mindenható erejével, hanem mint ember is. Mert habár ez természetes erővel nem történhetett, azonban azon erő, melylyel Krisztus boldog lelke birt, a testet tetszése szerint mozdíthatta; a test pedig, mely már a megdicsőülésnek részese volt, az illető lélek parancsának könnyen engedelmeskedett. S igy hiszszük, hogy Krisztus nemcsak úgy, mint Isten, hanem úgy is, mint ember, saját erejével ment föl az égbe.
III. Mily értelemben mondatik az ágazat második részében, hogy Krisztus az Atyának jobbján ül.
Az ágazat második részében ezek foglaltatnak: „Ül az Atyának jobbján.” E helyen szóképet vagyis szócserét lehet észrevenni, a mi gyakori a sz. Írásban, midőn Istennek, a mi felfogásunkhoz alkalmazkodva, emberi indulatokat és tagokat tulajdonítunk; ámbár mivel lélek, benne semmi testi sem gondolható. De mivel azt gondoljuk, hogy az emberi dolgokban nagyobb tisztelet tulajdonittatik annak, ki jobb felül helyeztetik, ugyanazt a mennyeiekre is alkalmazva, Krisztus dicsőségének megmagyarázására, melyben mint ember minden egyebek fölött részesült, azt valljuk, hogy ő az Atyának jobbján van. Az ülés pedig itt nem a test helyzetét és alakját jelenti, hanem a királyi és legfőbb hatalomnak és dicsőségnek tartós és állandó bírását fejezi ki, melyet az atyától nyert; erről mondja az apostol:[2] „Feltámasztván őt halottaiból és jobbjára helyezvén őt mennyekben minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uraság és minden név fölött, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőn is és mindent az ő lábai alá vetett.” Mely szavakból kiviláglik, hogy ezen dicsőség annyira sajátja és kizárólagos tulajdona az Urnak, hogy semmi más teremtett lényt meg nem illethet. Azért más helyen bizonyítja:[3] „Kinek mondotta az angyalok közöl: Ülj az én jobbomra?”
IV. Miért kell Krisztus mennybemenetelének történetét a nép előtt gyakrabban ismételni.
Ez ágazat értelmét azonban terjedelmesebben fejtse, ki a plébános, a mennybemenetel története nyomán, melyet sz. Lukács
