halottaiból föltámadván, már nem hal meg, a halál őrajta többé nem uralkodik. Mert hogy meghalt a bűnnek, egyszer halt meg: hogy pedig él, az Istennek él. Igy tartsátok ti is magatokat megholtakul a bűnnek, élőkül pedig az Istennek Jézus Krisztusban”.
XIV. Mily példák veendők Krisztus feltámadásából.
Krisztus feltámadásából két példát kell vennünk. Az egyik, hogy, miután a vétek szennyéből kitisztultunk, uj életmódot kezdjünk, melyben az erkölcsök feddhetetlensége, ártatlanság, szentség, szerénység, igazságosság, jótékonyság s alázatosság tündököljék. A másik, hogy ezen életmódban állhatatosan megmaradjunk, hogy az Ur segélyével az igazság ösvényéről, melyre egyszer léptünk, le ne térjünk. Az apostol szavai sem egyedül azt jelentik, hogy Krisztus feltámadása például állittatik elénk a feltámadásra; hanem azt is kifejezik, hogy a feltámadásra képességet nyújt, s erőt és malasztot ad, hogy a szentségben és igazságban megmaradjunk, és Istennek parancsait megtartsuk. Mert valamint az ő halálából nemcsak azt a példát vesszük, hogy a bűnnek meg kell halnunk, hanem erőt is merítünk, hogy a bűnnek meghaljunk: úgy az ő föltámadása erőt ad az igazság elérésére, hogy azután jámborul és szentül szolgálván Istennek, az élet újságában járjunk, melyre feltámadunk. Mert Urunk legfőkép azt eszközölte az ő feltámadása által, hogy, kik előbb vele együtt holtak voltunk a bűnnek és a világnak, egyszersmind vele uj életmódra is támadjunk.
XV. Mily jelenségekből lehet észrevenni, hegy valaki lélek szerint Krisztussal feltámadott.
Hogy a feltámadásnak mely jeleire kell főkép figyelnünk, az apostol értésünkre adja; mert midőn azt mondja:[1] „Ha feltámadtatok Krisztussal, az ott fennvalókat keressétek, hol Krisztus vagyon az Isten jobbján ülvén,” világosan kijelenti, hogy azok, kik az életet, tiszteletet, nyugalmat, gazdagságot leginkább ott, hol Krisztus van, óhajtják bírni, azok Krisztussal valóban feltámadtak; midőn pedig hozzáadja:[2] „Az ott fennvalókról elmélkedjetek,
