Oldal:Trienti Káté.pdf/72

A lap nincsen korrektúrázva

volna. Azért, midőn monda:[1] „Az ember fia a pogányok kezébe adatik és megcsufoltatik, megostoroztatik és megpökdöstetik, és mintán megostorozzák, megölik őt;” végül hozzáadta: „és harmad napra föltámad”. És midőn a zsidók kívánták tőle, hogy valamely jellel és csodával erősítse meg tanítását, azt válaszoló:[2] „hogy nem fog nekik más jel adatni, mint Jónás prófétának jele; mert valamint Jónás a czethal gyomrában három nap és három éjjel volt; úgy”, mondá, „leszen az ember fia a föld szivében három nap és három éjjel”. De hogy ez ágazat fontosságát és értelmét jobban fölfoghassuk, hármat kell vizsgálnunk és megismernünk: először, miért volt szükséges Krisztusnak föltámadnia; azután mi a föltámadás rendeltetésé és czélja; és mely hasznok és előnyök származtak abból reánk.

XII. Mely okokból volt szükséges, hogy Krisztus föltámadjon.

A mi tehát az elsőt illeti, szükséges volt föltámadnia, hogy Istennek igazságossága kitűnjék, a kinek leginkább kellett fölmagasztalnia azt, ki neki engedelmeskedvén, lealáztatott és minden gyalázattal illettetett. Ezen okot hozta föl az apostol, midőn a Filippiekhez mondá: „Megalázta magát engedelmes lévén mind halálig, és pedig a keresztnek haláláig.[3] Annakokáért az Isten is föl magasztalta őt”. Ezenkívül, hogy hitünk megszilárduljon, mely nélkül az ember az igazságban meg nem állhat. Mert arra, hogy Krisztus az Isten fia, legnagyobb érvül tekintendő, hogy saját erejével támadt föl halottaiból. Azután, hogy reményünk tápláltassék és föntartassék. Mert, miután Krisztus föltámadt, biztosan reméljük, hogy mi is föl fogunk támadni, ha a tagoknak részesülniük kell a fő sorsában. Az apostol tudvalevőleg igy zárja okoskodását, midőn a Korinthusiak[4] és Tesszalonikaiakhoz ir. Es Péter, az apostolok fejedelme mondá:[5] „Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, ki az ő nagy irgalmassága által ujonan szült minket élő reménységre a Jézus Krisztus halottaiból való föltámadása által, a romolhatlan örökségre”. Végre azért is szükséges volt az Ur föltámadása, hogy a mi üdvösségünk és megváltásunk titka befejeztessék. Mert Krisztus halála által a

  1. Luk. 18, 32 és köv.
  2. Mát. 12, 39. s. k.
  3. Fil. 2, 8—9.
  4. Kor. I. 15, 12. s. k. I. Tess. 4, 12.
  5. Pét. I. 1. 3. 4.