mindnyájan oly módon tértek vissza ez életbe, hogy ismét meg kelle hallniok: de Krisztus Urunk legyőzvén és elnyomván a halált, úgy támadt föl, hogy többé nem halhat meg, a mit ama világos bizonyíték is megerősít[1]: „Krisztus feltámadván halottaiból, már nem hal meg: a halál őrajta többé nem uralkodik”.
X. Hogyan és mi okból halasztotta Krisztus az ő föltámadását harmad napra.
A mi pedig ez ágazathoz függesztetik; „harmad napon”, ezt a plébánosnak meg kell magyaráznia, nehogy a hívek azt véljék, hogy Urunk azon egész három napon át a sírban volt; mert, mivel egy egész természetes napon és a megelőző s következő napnak egy részén át volt a sírban, azért igen helyesen van mondva, hogy három nap feküdt a sírban, és harmad napon támadt föl; mert, hogy Istenségét kinyilatkoztassa, föltámadását a világ végéig halasztani nem akarta; és ismét, hogy őt valóságos embernek és valóban meghaltnak higyjük, nem támadt föl mindjárt halála után, hanem harmadik napon, mely időköz a valóságos halál bebizonyítására elégségesnek látszott.
XI. Miért adták a konstantinápolyi zsinat atyái ez ágazathoz e záradékot: „az írás szerint”.
A konstantinápolyi első zsinat atyái e helyhez hozzáadták: „az írás szerint”, mit az apostoltól vevén, a hitvallásba azért vittek át, mivel a föltámadás titkát ugyanazon apostol legszükségesebbnek tanította e szavakkal:[2] „Ha Krisztus föl nem támadott, hiábavaló akkor a mi predikálásunk, hiába való a ti hitetek is”, és „ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; mert úgy még bűneitekben vagytok”. Azért szent Ágoston ez ágazatban való hit fölötti álmélkodásában igy irt:[3] „Nem valami nagy dolog hinni, hogy Krisztus meghalt: ezt a pogány, zsidó és minden gonosz is hiszi; ezt mindnyájan hiszik, hogy meghalt. A keresztények hite Krisztus föltámadása; ezt tartjuk nagynak, hogy föltámadt”. Innen van. hogy Urunk igen gyakran szólt föltámadásáról, és majd soha sem beszélt tanitványival szenvedéséről a nélkül, hogy föltámadásáról ne szólott
