lelkétől, midőn a poklokra alászállt, soha elválasztva nem volt; mind a testben meg volt az, hogy általa a lélekkel ismét összekapcsoltathassék, mind a lélekben, hogy általa a testhez ismét visszatérhessen; minélfogva saját erejével föl is elevenedhetett és halottaiból feltámadhatott. Ezt Dávid Isten lelkétől ihletve e szavakkal jövendölte meg:[1] „Megsegítette őt jobbja és az ő szent kara”. Továbbá maga az Ur szájának isteni vallomásával erősítette:[2] „Én leteszem életemet, hogy ismét fölvegyem, és hatalmam vagyon letételére és ismét hatalmam vagyon annak fölvételére”. Ezen tan igazságának megerősítésére mondotta a zsidóknak is:[3] „Rontsátok el e templomot, s harmad napra felállítom azt”. Ezt jóllehet a kövekből nagyszerűen épült templomra értették, ő, bizonyára, mint az írás szavaival ugyanazon helyen ki van fejezve, testének templomáról mondotta. De jóllehet az írásban néha olvassuk,[4] hogy Krisztus Urunkat az Atya támasztotta fel, ez rá, mint emberre alkalmazandó: épen úgy mint midőn azt mondjuk, hogy saját erejével támadt föl, ez ő reá ismét mint Istenre illik.
IX. Hogyan mondjuk Krisztust a halottak elsőszülöttének, holott tudjuk, hogy ő előtte mások is támadtak föl.
De Krisztusban az is kiváló volt, hogy ő mindenki közt legelső részese volt a föltámadás ez isteni jótéteményének; mert az írásban mind „a halottak közül elsőszülöttnek”,[5] mind „a halottak elsőszülöttjének[6] mondatik. És mint az apostolnál találjuk:[7] „Krisztus föltámadt halottaiból az elhunytak első zsengéje. Mivelhogy ember által van a halál, ember által a halottak föltámadása is; és amint Adámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megelevenittetnek. Mindazáltal kiki a maga rendében: az első zsenge Krisztus, azután azok, kik Krisztuséi”. Mely szavak a tökéletes föltámadásról értelmezendők, midőn a halál szükségessége egészen megszűnvén, halhatatlan életre ébredünk. És e nemben Krisztus Urunk foglalja el az első helyet. Mert ha oly föltámadásról szólunk, melyre elkerülhetlenül ismét halál következik, vagyis az életre való visszatérésről: akkor Krisztus előtt mások sokan támadtak föl, kik mégis
