a többiek mind, kik alászálltak, részint a legkeserűbb büntetésekkel gyütörtetének, részint pedig, ámbár egyéb fájdalmat nem éreztek, mindazáltal az Isten látásától megfosztva és a várt boldog megdicsőülés reményével későbbi időre utasítva, szenvedtek. Krisztus Urunk pedig leszállt, nem, hogy valamit szenvedjen, hanem hogy a szenteket és igazakat azon fogság szomorú terhétől megszabadítsa és őket szenvedésének gyümölcsében részesítse. Azért tehát, hogy a poklokra leszállt, méltósága és hatalma épen semmit sem kisebbedett.
VI. Miért akart Krisztus a poklokra alászállani?
Ezek kifejtése után elő kell adni, hogy Krisztus Urunk azért szállt alá a poklokra, hogy a gonosz szellemeket martalékaiktól megfosztván, a börtönből kiszabadított sz. atyákat és a többi jámborokat magával a mennybe felvigye; mit csodálatosan és a legnagyobb dicsőséggel teljesített. Mert az ő tekintete tüstént a legtisztább világot árasztotta a foglyokra és az ő lelkeiket mérhetlen gyönyör és örömmel töltötte be, kiket a várva várt boldogságban is, mely az Isten látásában áll, részesített. Mi által teljesült az, mit a latornak e szavakkal Ígért:[1] „Ma velem leszesz a paradicsomban11. A jámboroknak e megszabadítását Ozeás jóval előbb ilyképen jövendölte meg:[2] „Halálod leszek óh halál! Fullánkod leszek óh pokol!” Ezt jelenté Zakariás próféta is, midőn monda:[3] „Te is a szövetség vére által bocsátód ki foglyaidat a veremből, melyben nincs viz”. Végre ugyanezt fejezte ki az apostol e szavakkal:[4] „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és hatalmasságokat, bátran körülhordozá őket, diadalmaskodván rajtok önmaga által”. De hogy e titok nagy jelentőségét jobban felfoghassuk, gyakran meg kell emlékeznünk arról, hogy nemcsak azon jámbor emberek nyerték el az ő szenvedése által az üdvösséget, kik Urunk eljövetele után születtek, hanem mindazok, kik őt Ádám óta megelőzték, mind kik a világ végéig lesznek. Tehát a mennynek kapui, mielőtt ö meghalt és feltámadott, senkinek sem nyíltak meg soha; hanem a jámborok lelkei, elköltözvén az élők közöl, vagy Ábrahám kebelébe vitettek, vagy pedig, kiknek valamit letörölniük s leróniok kelle, mint most is történik azokkal, a tisztitóhely tüze által tisztultak meg. Ezenkívül
