midőn maga akarta és nem annyira idegen erőszak okozta, mint önkénytes halállal múlt ki. Sőt nemcsak a halált, hanem halálának helyét és idejét is maga határozta meg. Mert igy irt Izaias:[1] „Feláldoztatott, mert ő akarta”. Es ugyanezt mondta Urunk szenvedése előtt magáról:[2] „Én leteszem életemet, hogy ismét felvegyem. Senki sem veszi el tőlem, hanem én teszem le azt magamtól, hatalmam vagyon annak letételére és ismét hatalmam vagyon annak fölvételére”. A mi pedig az időt és helyet illeti, erre nézve ő maga mondta, midőn Herodes élete után leselkedék:[3] „Mondjátok meg annak a rókának: íme én ördögöket űzök és gyógyítok ma és holnap és harmadnap bevégzem. Mindazáltal még ma, holnap és a következő napon járnom kell; mert nem veszhet el a próféta Jeruzsálemen kívül”. Ő tehát semmit sem tett akarata nélkül vagy kényszerítve, hanem önkényt áldozta fel magát és ellenségei elé menvén, mondta:[4] „Én vagyok”; és önkényt viselte el mindazon kínokat, melyekkel őt igazságtalanul és kegyetlenül illették; és csakugyan semmi sem bírhat nagyobb erővel lelkünk érzelmeinek felkeltésére, mint midőn minden kínjait és gyötrelmeit veszszük fontolóra. Mert ha valaki értünk oly kínokat szenved, a melyeket nem önkényt vállal el, hanem el nem kerülhet: ezt bizonyára nem nagy jótéteménynek fogjuk tekinteni. De, ha a halált, melyet elkerülhetett, egyedül érettünk örömmel vállalja el, ez valóban oly nagy jótétemény, mely még a legháladatosabbat is képtelenné teszi a hálának nemcsak kimutatására, de még érzésére is. És ebből ismerhetni meg Jézus Krisztusnak hozzánk való végtelen és kitűnő szeretetét s az ő isteni, és mérhetlen érdemét.
VIII. Miért mondjuk, hogy Krisztus nemcsak meghalt, hanem el is temettetett?
Midőn valljuk, hogy eltemettetett, ezt nem állítjuk úgy, mint az ágazatnak oly részét, mely valamely uj nehézséget okoz, azon kívül, a mit már haláláról elmondtunk. Mert ha hisszük, hogy Krisztus meghalt, könnyen elhiszszük azt is, hogy eltemettetett. De ez azért adatott hozzá, először, hogy haláláról annál kevésbé lehessen kétkedni; mivel arra, hogy valaki meghalt, legnagyobb érv az, ha bebizonyítjuk, hogy teste eltemettetett;
