az emberi nem atyja volt, úgy Krisztus a kegyelem és dicsőség szerzője. Ily módon hasonlíthatjuk mi is a szűz anyát Évával össze úgy. hogy az első Évához a második Éva, t. i. Mária hasonlít, mikép megmutattuk, hogy a második Adám, azaz Krisztus, az első Ádámhoz hasonlít. Mert Éva átkot és halált hozott az emberi nemre, mivel a kígyónak hitelt adott; és Isten jóságából történt, hogy Mária által, midőn az angyalnak hitt, áldás és élet áradott az emberekre. Éva miatt születünk „a harag fiaivá”;[1] Mária által Krisztus Jézust nyertük, ki által a kegyelem fiaivá újra születünk. Évának mondatott:[2] „Fájdalommal szülsz gyermekeket” ; Mária e törvénytől föl volt mentve, mint ki a szűzi tisztaság sértetlenségének megőrzésével, minden fájdalom nélkül, mint fönnebb mondottuk, szülte Jézust az Isten Fiát.
X. Mily előképeit és jövendölésekkel jeleztetett főképp Krisztus fogantatásának és születésének titka?
Minthogy tehát oly nagy és oly számos a titok e csodálandó fogantatásban és születésben, az isteni gondviselésnek megfelelő volt, hogy azok számos előkép és jövendöléssel jeleztessenek. Azért a szent tanítók felfogása szerint ide vonatkozik sok, mit a sz. Írás különféle helyein olvasunk; különösen pedig a szentély ama ajtaja, melyet Ezechiel[3] zárva látott; továbbá: „a hegyből kéz nélkül kiszakadt kő”, mely, mint Dánielnél vagyon,[4] „nagy hegygyé lőn és betöltő az egész földet”; azután:[5] „Áron vesszeje, mely Israel fejedelmeinek részei közt egyedül bimbózott ki” és „a csipkebokor,[6] melyet Mózes égni és meg nem emésztetni látott”. Krisztus születésének történetét terjedelmesen leírta az evangélista, azért nincs rá okunk, hogy többet szóljunk róla, minthogy a plébános azt mindig olvashatja.
XI. A megtestesülés titkát a népnek gyakrabban elő kell adni és mily haszon háramlik reánk ezek fontolgatásából?
Azonban arra kell törekedni, hogy ezen titkok, melyek a mi[7] tanulságunkra Írattak meg, a hívek szivébe és elméjébe legyenek vésve; és pedig először azért, hogy ily nagy jótétemény
