férfiú közreműködése nélkül, mint fönn mondottuk, hanem csupán a Szentlélek ereje által képeztetett: úgy, mihelyt fogantatott, az ő lelke a Szentléleknek bőséges teljét és a kegyelmek teljes bőségét nyerte. Mert, mint sz. János bizonyítja:[1] „neki nem mérték szerint”, mint más embereknek, kik szentséggel és malaszttal ékeskednek, „adja Isten a lelket”, hanem minden kegyelmet oly bőven öntött az ő lelkébe, hogy[2] „az ő teljességéből vettünk mi mindnyájan”.
V. Krisztust nem lehet Isten fogadott fiának nevezni.
Mindazonáltal nem szabad őt Isten fogadott fiának nevezni, habár azon szellemmel birt, melylyel a szent emberek Isten fiaivá fogadtatnak; mert természeténél fogva lévén Isten fia, reá a fogadott fiuság kegyelme vagy nevezete semmikép sem illik.
VI. Mit kell ezen ágazat első részénél különösen fontolóra venni.
Ezek azok, mik a fogantatás csodálandó titkáról kifejtendők voltak, melyekből, hogy reánk üdvös haszon áradjon, főkép azt kell a híveknek emlékezetökben tartaniok és gyakrabban fontolgatniok, hogy Isten az, a ki emberi testet vett fel és oly módon lett emberré, melyet sem észszel felfognunk, sem szavakkal kimagyaráznunk nem lehet; és végre azért akart emberré lenni, hogy mi emberek Isten fiaivá újra szülessünk. Ezeket figyelmesen fontolgatván, mindazon titkokat, melyek ezen ágazatban foglaltatnak, alázatos és hivő szívvel higyjék és imádják s kíváncsian, a mi veszély nélkül alig történhetik, ne vizsgálják és fürkészszék.
„Születék szűz Máriától”.
VII. Mit jelent, hogy „Krisztus szűz Máriától született”.
Ez második része ezen ágazatnak, melyet a plébános szorgalmasan megmagyarázzon, minthogy a hívek hinni tartoznak, hogy az Ur Jézus nemcsak fogantatott a Szentlélek ereje által, hanem született is és a világra hozatott a szűz Máriától. E titokban való hitet mily lelki öröm és vidámsággal kell fontolgatni,
