Ur Űdvözitő ajkairól vette e magasztos titok ismeretét; mert, miután az isteni Igének természetét eme szavakkal megmagyarázta : „Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala és Isten vala az Ige”, végül igy zárja he: „Es az Ige testté lőn és miköztünk lakozék”.[1]
II. Az időben való születés által Krisztusban a természetek semmi tekintetben nem zavarodtak össze.
Az Ige ugyanis, mely az isteni természetnek alanya, úgy vette föl az emberi természetet, hogy egy és ugyanaz az isteni és emberi természet alanya és személye, minél fogva történt, hogy ezen csodálatos egyesülés mindkét természet működéseit és tulajdonságait megtartotta és mint sz. Leo[2] ama nagy pápa mondja: „sem az alsóbbat el nem nyelte a megdicsőülés, sem a felsőbbet nem kisebbítette a fölvevés”.
III. Nem egyedül a Szentlélek vitte véghez a megtestesülés müvét.
Mivel pedig a szavak magyarázását mellőzni nem kell, tanítsa a plébános, hogy noha azt mondjuk, hogy az Isten Fia a Szentlélek ereje által fogantatott: a megtestesülés titkát még sem teljesítette a Szentháromságnak ezen egy személye. Mert ámbár csak a fiú vette fel az emberi természetet: mindazáltal a Szentháromságnak minden személye, az Atya, Fin és Szentlélek volt szerzője ezen titoknak; mert a keresztény hit szabálya: hogy minden, a mit Isten magán kívül a teremtett dolgokban müvei, mind a három személylyel közös, egyik sem cselekszik többet, mint a másik, sem egyik a másik nélkül. Hogy pedig az egyik személy a másiktól származik, ez az egy mindegyikkel közös nem lehet; mert a Fiu csak az Atyától születik, a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól származik. Viszont akármi tőlük ered kivülök, mindazt a három személy minden különbség nélkül cselekszi és ily nemü a Fin Isten megtestesülése is. Ámbár mindez igy vagyon, mindazáltal azon dolgok közöl, melyek minden személylyel közösek, mindegyiknek mást és mást szokott tulajdonítani a szentirás; úgymint az Atyának a legnagyobb hatalmat minden dolgok fölött, a Fiúnak a böleseséget,
