III. Miféle bajokat hozott az emberi nemre első szülőnk vétke?
Isten u. i. a teremtett lényekbe kezdettől fogva beoltotta saját javuknak óhajtását, úgy, hogy némi természeti hajlammal keressék és kívánják végczéljokat, melytől, ha külső akadály közbe nem jő, soha el nem térnek. Kezdetben az emberben ezen vágy az Isten mint az ő boldogsága szerzője és szülője után annál kitűnőbb és rendkívülibb volt, mivel észszel és ítélőtehetséggel bírt. De míg ezen a természettel velük született szerzetet a többi, észszel nem bíró teremtmények megtartották, melyek valamint kezdetben természetüknél fogva jóknak teremtettek, úgy azon állapotban és minőségben megmaradtak s maiglan is meg vannak: a szerencsétlen emberi nem irányát eltévesztette; mert nemcsak az eredeti igazságnak azon javait veszté el, melyekkel Istentől természetének lényegén fölül elhalmoztaték és felékesítteték, hanem elhomályosító a szívébe oltott kiváló törekvést is a jóra.[1] „Mind elhajlottak, úgymond a próféta, mindnyájan haszontalanokká lettek: nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs”. Mert[2] „az ember szívérzései és gondolatai hajlandók a gonoszra már ifjúságától”, elannyira, hogy innét könnyen megérthetni, hogy senki sem képes önmagától üdvösét gondolni, hanem mindenki hajlandó[3] a rosszra és az emberek rossz kívánságai megszámlálhatlanok, miután hajlanak és égő vágygyal ragadtatnak a haragra, gyűlölségre, kevélységre, nagyravágyásra s majd mindenféle rosszra.
IV. Ámbár sok nyomorral van elhalmozva az ember, állapotát mégsem ismeri.
Jóllehet folyton küzdünk ezen bajokkal, mindazáltal nemünk legnagyobb szerencsétlensége abban áll. hogy azok között igen sok van, a mi nekünk rossznak sem látszik; a mi az emberek nagy nyomorúságára mutat, kik, a vágyak és kívánságoktól megvakíttatva, nem látják be, hogy, a miket üdvösöknek gondolnak, legtöbbnyire kárhozatosak: sőt inkább amaz ártalmas rosszakra, mint valami óhajtandó és kívánatos jóra ragadtatnak; azoktól pedig, a mik valóban jók és tisztességesek, mint veszedelmesektől visszaborzadnak. E bal véleményt és ferde ítéletet kárhoztatja
