és ezekről mondatik, hogy bennök van az isteni kegyelem országa.
X. Krisztus Urunk dicsőségének országáról.
Isten országa pedig a dicsőség országa is, melyről Krisztus Urunk sz. Máténál így szól:[1] „Jöjjetek Atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot.” Ezen országot kérte tőle sz. Lukácsnál a jobb lator, bűneit töredelmesen megismervén, midőn mondá:[2] „Uram! emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz.” Ezen országról[3] sz. János is tesz említést: „Ha ki újonnan nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.” Az apostol is említi az Efezusiakhoz[4] írt levelében: „Semmi paráznának vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, a mi a bálványok szolgálata, nincs öröksége Krisztus és Isten országában.” Ugyanarra vonatkozik Krisztus Urunknak a mennyek országáról mondott[5] néhány hasonlata is.
XI. Krisztus dicsőség és kegyelem országának természetéről és különbségéről.
Azonban előbb a kegyelem országáról kell szólani: mert lehetetlen, hogy valakibe Isten dicsősége uralkodjék, hacsak benne az ő kegyelme nem uralkodik. A kegyelem pedig, magának az Üdvözítőnek tanítása szerint,[6] „szökőkút vize az örök életre.” A dicsőséget pedig ugyan minek neveznék, mint teljes és tökéletes kegyelemnek? Mert míg e gyarló és halandó testben vagyunk, gyámoltalanul e sötét zarándoklásban és számkivetésben tévedezve az Úrtól távol vagyunk, gyakran megbotlunk és elesünk, elvetvén a kegyelem országának segélyét, melyre támaszkodtunk; midőn pedig a dicsőség országának, – a mely tökéletes, – világossága fénylik előttünk, szilárdul és erősen fogunk állani; mert minden fogyatkozás, minden baj megszűnik, minden gyengeség megedződik, végre az Isten maga fog lelkünkben és testünkben uralkodni. E tárgyat bővebben kifejtettük az apostoli hitvallásban, midőn a test föltámadásáról szóltunk.
