nevezi, ezzel arra taníttatunk, hogy az isteni fiúvá fogadás ajándéka- és jogából szükségképen következik, hogy a hívek mindnyájan testvérek és egymást testvérileg kell szeretniük. „Ti pedig,[1] úgymond, mindnyájan atyafiak vagytok. Mert egy a ti Atyátok, ki mennyekben vagyon.” Azért az apostolok is leveleikben a híveket mind testvéreknek nevezik. Ebből még az a szükséges következtetés is foly, hogy az Isten fiaivá fogadás által a hívek nemcsak egymással állanak testvéri kapcsolatban, hanem, mivel az Isten egyszülött fia ember, egyszersmind az ő testvérinek is neveztetnek és azok is. Mert az apostol a Zsidókhoz intézett levelében, midőn az Isten fiáról szól, így ír:[2] „Nem szégyenli őket atyafiainak nevezni, mondván: hirdetni fogom nevedet atyámfiainak.” Es ezt Dávid Krisztus Urunkról már oly régen megjövendölte.[3] Maga Krisztus is így szól az evangélistánál az asszonyokhoz:[4] „Menjetek, jelentsétek meg Atyámfiainak, hogy Galileába menjenek: ott meglátnak engem.” Tudvalevőleg ezt akkor mondotta, miután már halottaiból feltámadván, halhatatlanságba öltözött, hogy valaki azt ne gondolja, hogy ezen testvéri rokonság feltámadása és mennybemenetele által megszűnt; mert Krisztus feltámadása ezen összeköttetést és szeretetet nemcsak föl nem bontotta, – amint tudjuk, – még ama felség és dicsőség trónjáról, midőn majd az egész emberi nemzet felett ítéletet fog tartani, a hívek „legkisebbjeit” is „testvér” névvel fogja nevezni.[5]
XIV. Hogyan számíttatnak a hívek Krisztus testvérei közé?
Hogyan is ne volnánk „Krisztus testvérei”, holott az ő örököstársainak mondatunk? Mert ő maga „az elsőszülött, ki mindenek örökösévé rendeltetett,”[6] mi pedig másodszülöttek s az ő örököstársai vagyunk a mennyei adományok mértéke és a szeretet nagysága szerint, mely által a Szentlélek szolgái és segédtársaivá leszünk, kinek vezérlete alatt az erényre és üdvös cselekedetekre indíttatunk és arra buzdulunk, hogy az ő kegyelmében bízva üdvünkért bátran csatára keljünk s azt jól és kitartással bevégezve életpályánk megtiltása után elnyerjük a korona igazságos jutalmát, mely a mennyei Atyától mindazoknak
