ki mint Isten az Atyától minden idő kezdete előtt, mint ember pedig időben született a szűz anyától, Máriától. És habár kettős születést ismerünk el, mindazonáltal csak egy Fiúban hiszünk. Mert egy a személy, mely isteni és emberi természettel bír.
X. Hogyan kell érteni azt, hogy Krisztusnak testvérei vannak vagy nincsenek.
A mi isteni származását illeti, sem testvérei sem öröklőtársai nincsenek, mivel ő az Atyának egyetlen Fia; mi[1] emberek pedig kezeinek müve és készítménye vagyunk. De ha emberi származását tekintjük, sokat nemcsak testvérnek nevez, hanem testvérül is fogad, hogy[2] vele együtt az atyai örökség dicsőségében részesüljenek; azok t. i. kik Krisztus Urunkban hisznek és a hitet, melyet szóval vallanak, tettleg és a szeretet cselekedetei által nyilvánítják; azért őt az Apostol a „sok[3] atyafiak között elsőszülöttnek” nevezi.
Mi Urunkban.
XI. Krisztus mindkét természete szerint Urunknak neveztetik.
A sz. irás sokfélét mond Üdvözítőnkről, melynek egy része világosan mint Istenre, a többi mint emberre illik rá; mivel a különböző természetektől különböző tulajdonságokat nyert, így jól mondjuk Krisztust mindenhatónak, öröktől valónak, végtelennek, a mi az isteni természettől van. Viszont azt is mondjuk róla, hogy szenvedett, meghalt, föltámadott, a mik kétségkívül az emberi természetre vonatkoznak. De ezeken kívül, mások mindkét természetére illenek, mint ez is, midőn e helyen őt Urunknak mondjuk. Ha tehát e név mind a két természetre vonatkozik, méltán kell hirdetnünk Urunknak. Mert valamint örök Isten, mint az Atya, úgy mindeneknek szinte ura is, mint az Atya; és valamint ő és az Atya nem más és más Isten, hanem ép ugyanazon Isten, úgy szinte ő és az Atya nem más és más Ur. De sok tekintetben, mint ember is, méltán neveztetik Urunknak. És pedig először is (mivel ő a mi megváltónk volt és minket bűneinktől megszabadított, jogosan nyerte ezen
