Urunk és az Apostol példája tanítja. Ha néha akaratunk abban megfogyatkoznék, kérjünk Istentől erőt az állhatatosságra.
VII. Krisztus megparancsolta, hogy ha valamit a mennyei Atyától kérni akarunk, az ö nevében kérjük.
Azt is akarja az Isten Fia, hogy az ő nevében intézzük az Atyához imádságunkat; melynek az ő érdeme és pártfogónk kedvessége oly erőt kölcsönöz, hogy a mennyei Atya azt meghallgatja. Mert ő maga mondja szent Jánosnál:[1] „Bizony, bizony mondom nektek: ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megnyeritek, hogy örömötök teljes legyen;" és ismét:[2] „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, megcselekszem azt."
VIII. Az imában a szentek buzgalmát kell utánozni és a kéréshez hálaadást kapcsolni.
Utánozzuk ama forró buzgóságot, melylyel a szentek imádkoztak. A kéréshez pedig hálaadást is kapcsoljunk az apostolok példája szerint, kik eme szokást folytonosan megtartották; mint az Apostolnál látható.
IX. Hogy az ima buzgó és hatályos legyen, böjtölést és alamizsnálkodást kell hozzá csatolni.
Az imához böjtölést és alamizsnálkodást kell csatolnunk. A böjtölés bizonyára a legszorosabb összeköttetésben áll az imával; mert kik étellel és itallal igen elteltek, azok elméje annyira el van nyomva, hogy sem Istenre gondolni, sem az imádság tartalmára vigyázni nem képesek. Továbbá az alamizsnálkodás is szoros viszonyban van az imával. Mert az, kinek midőn tehetségében áll jót tenni azzal, ki más könyörületességéből él és még sem segít felebarátján és testvérén, azt merné mondani, hogy szeretettel bír? vagy hogyan kérheti Isten segélyét az, kiben nincs szeretet? hacsak, midőn bűnei bocsánatát kéri, egyszersmind szeretetért nem esd Isten előtt. Azért Isten rendelése, hogy az emberek
