igazságot és gyűlölöd a gonoszságot: azért kent föl téged az Isten, a te Istened vigaság olajával társaid fölött”. Ugyanezt Izaias is és sokkal világosabban bizonyítja e szavakkal:[1] „Az Ur lelke énrajtam, mivel felkent engem az Ur; a szelídeknek hírt vinni küldött engemet”. Tehát Jézus Krisztus a legnagyobb látnok és tanító volt, ki minket Isten akaratára megtanított s kinek oktatása által a föld kereksége a mennyei Atya ismeretére jutott, mely név őt kitünőbb és nagyobb mértékben illeti meg; mivel mindnyájan, kik a próféta névre méltóknak találtattak, az ő tanítványai voltak és különösen azért küldettek, hogy eme prófétát, ki mindenki üdvözitése végett eljövendő vala, előre hirdessék. — Krisztus pap is volt, nem ugyan azon rend szerint, melyből az ó szövetségben a Levi nemzetségü papok voltak; hanem a szerint, melyről Dávid próféta éneklé:[2] „Te pap vagy mindörökké, Melkizedek rende szerint”. Mely tárgyról kimeritőleg értekezik az apostol[3] a zsidókhoz irt levelében. Ezenkívül Krisztust nemcsak mint Istent, hanem mint embert és természetünk részesét, királynak is ismerjük, kiről az angyal mondotta:[4] „Országlani fog Jákob házában mindörökké és az ő országának nem lesz vége”. Krisztusnak ezen országa pedig szellemi és örökkétartó, s e földön kezdődik és a mennyben tökéletesül. Es valóban csodálatos gondviseléssel teljesiti királyi kötelmeit egyháza iránt. Ő maga kormányozza azt; ő maga védi az ellenség rohamai és cselei ellen; ő maga szab neki törvényeket ; ő nemcsak szentséget, igazságot, ad, hanem az állhatatosságra tehetséget és erőt nyújt neki. Ámbár pedig ezen ország határai mind a jókat, mind a rosszakat magokban zárják, úgy, hogy minden ember joggal hozzá tartozik: mindazáltal a mi királyunk jóságát és kegyét leginkább azok tapasztalják, kik parancsai szerint ártatlan és jámbor életet élnek. Ezen országot pedig nem örökségi, vagy emberi joggal nyerte, habár a leghiresebb királyoktól származott: hanem király volt azért, mivel Isten ő rá, mint emberre mindazon hatalmat, dicsőséget és méltóságot ráruházta, a mit elfogadni az emberi természet képes. Tehát neki az egész világ kormányát átadta és neki, a mi már kezdetét vette, az Ítélet napján mindent teljesen és tökéletesen alá fog rendelni.
Oldal:Trienti Káté.pdf/44
A lap nincsen korrektúrázva
